A sok gondot – ami ezekben a napokban rájuk szakadt –, még megtetézte valami. Nevezetesen az, hogy Ludmilla hathónapos terhes volt. Máskor persze egy ilyen várakozás örömmel töltötte el a családot, de most a háborúban? Ludmilla próbálta az anyja előtt titokban tartani, mert tudta, hogy amilyen erőszakos, azonnal elvetette volna, hogy ilyen időkben egy gyermek bevállalása több mint luxus. Férjével, Józseffel maghányták–vetették a dolgot, de mindegyikük nagyon akart a két lány mellé egy fiút is, és biztosak voltak benne, hogy ezúttal fiú is lesz. Ki gondolta volna akkor, amikor megfogant az új jövevény, hogy a háború vihara hamarosan eléri Magyarországot is.
– Most már el kellene mondani anyámnak, hogy hányadán is állunk. Nem tudom, hogyan rejtegetném, hiszen a vak is látja, hogy gyereket várok. Még szerencse, hogy az utóbbi időben nem volt ideje tüzetesebben megnézni. Azt halottam, hogy holnap idejönnek apámmal és Vilmossal. Valamit meg akarnak beszélni a bujdosókkal. A németek egy egysége bekvártélyozta magát Solymárra, és bármelyik percben idetévedhetnek. Ha felfedezik ezt a csomó embert itt, akkor nekünk is végünk.
– Tudom az egész tervet, és én leszek majd az, akinek meg kell szerveznie az „elterelő hadmozdulatot”.
– Mit találtatok ki? Nincs nekem elég bajom, most majd csináltok még többet. Remélem nem valami őrültség megint?
– Nem őrültség, de nem is veszélytelen.
Azzal elmesélte a tervet, amiről már valamelyest volt tudomása.
– Ez egy örültség így! Ennyi embert nem lehet úgy itt elbujtatni, hogy ha valaki tüzetesen át akarja nézni a menedékházat, láthatatlanná váljanak.
– Pontosan erről van szó, ezt akarjuk megelőzni. Egyetlen módja van ugye, és pontosan az, ahogy már elmondtam. Ha ideszoktatjuk a német tiszteket, és itt jól lesznek tartva, tudnak enni, inni, mulatozni, senkinek nem fog eszébe jutni, ideküldeni valakiket házkutatásra. Viszont ha nem tudjuk ezt elintézni, akkor egyszer óhatatlan idetévednek majd, és kérdezés nélkül elkezdenek kutakodni. Tehát ha egyeztettünk a bujdosókkal és megteszünk előtte minden óvintézkedést, utána én lemegyek Solymárra és meghívom egy estére őket. Ha látni fogják a helyet, hogy ez megfelelő környezet számukra, akkor egy darabig elhárul minden veszély.
Feketéék összehívták az embereket és ismertették a tényállást. Megbeszélték, hogy a pincében egy olyan rendszert építenek ki, ami teljesen lekeríti azt a részt ahol az emberek bujnak. Természetesen ez többnapos munka és szükség lesz minden munkáskézre, mert gyorsan készen kell lenni, hiszen az idő sürget. A tervrajzok is készen voltak csak a szükséges építőanyagot kellett felhajtani. De József, mint fuvaros megoldotta. Solymár és környékén ismerte a kereskedőket és sikerült minden beszereznie. Alig két hét alatt átépítették az egész pincét, ki is szélesítették, hogy az a hetven ember, akik itt találtak menedéket, kényelmesen elférhessenek. Ha egy idegen mégis letévedt a pincébe nem láthatta, hogy annak van egy másik része is. Miután mindennel elkészültek csináltak egy „főpróbát” is. Ezt az alkalmat kihasználva közölte Ludmilla az anyjával, Júliával, hogy úgy a nyár végire gyereket vár.
– Ezt ugye nem mondod komolyan? Nem volt jobb dolgotok, mint pont most gyereket csinálni? Látom nem volt elég dolgotok, és hogy nem volt időm sűrűn rátok nézni, hát elkanászodtatok. Most mit akarsz még is csinálni? Szülni kórházba nem fogsz tudni, remélem azzal tisztában vagy. Bábát hívni meg szintén nem lesz egyszerű. Mégis hogy akarod a világra hozni ezt a porontyot? Ha ne adj Isten valami komplikáció lép fel, még orvos sincsen. Én a te férjedet lenyakazom. Ennél egy elvetemült gazember is inkább úriember.
– Ne bántsad őt! Különbben is kettőn áll a vásár, én is akartam.
– Akartam, akartam! Nem elég neked ez a két lány, aki már van? Nincs velük elég gond, mi? Igaz, én nevelem mind a hármat, most úgy gondoltad, egy csecsemő még belefér.
– Tudod mit kéne megtudnod anyám a felesleges sopánkodás helyett?
– Mondd, hallgatlak!
– Annyi mindenféle ember van itt most. Talán akad köztük egy orvos is.
– Nem is vagy te annyira bolond lány, dacára annak, hogy úgy nézel ki, mint aki nem tud kettőig sem számolni. Megyek, azonnal utána nézek.
Nem szólt senkinek sem, főleg Vencelnek, maga ment le a pincébe egyedül.
– Emberek! Van maguk közt olyan, aki ért valamit az orvostudományhoz? Esetleg praktizáló orvos?
Az egyik sarokból egy szemüveges, öltönyös férfi lépett elő.
– Engedelmével doktor Stark Ervin vagyok. Miben segíthetek? Valaki megsérült vagy rosszul lett?
– Jöjjön velem doktor úr és hozza a táskáját is ha van magánál.
– Pár alapvető gyógyszerem, mint fájdalomcsillapító és lázcsillapító, na meg pár fiola penicillin a készletem. Tessék egy kicsit várni, mert szólni szeretnék a feleségemnek, meg a gyerekeknek, hogy el kell mennem.
– Nem kell sehova sem mennie. Itt van a beteg helyben és most csak meg kell vizsgálnia. Na szedje össze amije van és jöjjön.
A doki visszament abba a sarokba, ahol a családja „elfészkelte” magát. Megölelte a reszkető feleségét és két lányát majd vette a felszerelését.
– Mikor jössz vissza, hova kell menned?
– Ne idegeskedj, itt van a beteg, sehova sem kell mennem.
Júlia felvitte az orvost Ludmillához. Amíg felértek, gyorsan vázolta az orvosnak, hogy miről is van szó.
– Ó csak egy szülésről van szó? Én ennél nehezebb esetre gondoltam.
– Mit csak egy szülés? Nem elég az magának itt a háború közepette? Mi van akkor, ha valami komplikáció lép fel? Semmi felszerelésünk nincs. A kórház a Szent János az ide eléggé messze van és nem biztos, hogy fogadni tudja.
– Nagyságos asszony! Bízzunk, hogy nem lesz semmi komplikáció és egyébként is szülész–nőgyógyász vagyok. Hol van a „beteg”?
Stark doktor alaposan megvizsgálta Ludmillát.
– Még van némi időnk. Úgy augusztusban várható a baba.
– Mit van időnk? Június vége van.
– Asszonyom, nyugodjon meg. Minden a legnagyobb rendben van és az egy hónap az elég hosszú idő. Majd írok egy rövid listát, amit jó, ha addig megpróbálnak beszerezni, hogy minden kéznél legyen, ha mégis kell, de nem okvetlen szükséges. Ami nagyon szükséges, az van itt és a feleségem meg sokszor segített nekem szüléseket levezetni. Most is ő lesz majd az asszisztensem. Amit most meg kellene tenni, hogy minél kevesebbet emelgessen a „kismama”. Azt nem mondanám, hogy fekvőbeteget csináljunk belőle, de ne emeljen, mert az ilyenkor már nem jó.
Julia megtette az előkészületeket. Kiválasztott pár ügyes asszonyt, akik majd a nehezebb munkákban segédkeznek Ludmillának és a keze alá fognak dolgozni. Aztán a Stark doktor listáját átadta Józsefnek.
– Úgy is mész majd Solymárra. Bemész a patikusékhoz, ezeket megkéred és el is hozod. Ami hiányzik, azt a föld alól is szerezze meg, megfizetem neki duplán.
/folyt. köv./
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Avi Ben Giora.
