Berta Gyula : Találmány

Nyomtatás

Általában titok lengi körül eleinte azokat az új ötleteket, melyek…

Azonban amikor ilyesmi kerül szóba, nálam abban a pillanatban – és megfigyeltem, mindig abban a pillanatban, úgy értem, pontosan abban a pillanatban – még másik kett? gondolat kerül el?, szinte azonnal, mégpedig a következ?, állandóan belopakodó gondolatok, melyek egyike: „titokban” születni, avagy inkább más értelemben: „ti tokban születtetek, én miért vagyok szültésemt?l fogva védtelen?”

Elkalandoztam, hogy úgy mondjam. Gondolom, ezt nem csak én vettem észre, azonban mivel teszek így néha, talán elnézhet? mindez. Nos, ez újabb gondolatot vagy emléket indít el bennem, akaratlanul is, mégpedig egy párbeszéd fültanújaként az alábbiak maradtak meg számomra:

ââ?â?¬ Elnézést kérek uram, de nem látom a vásznat a kalapjától, nem venné le, kérem?

ââ?â?¬ Természetesen, miért is ne, ha önnek úgy jobb lesz. Ha megkérdezhetem, utána, mikor már elrendez?dtek ezek a dolgok, visszanézhetnék?

ââ?â?¬ Uram ön valóban elnéz?, így amennyiben továbbra is igényli a vászon nézését, megkérném, hogy nézzen vissza… úgy értem tekintetét a vászonra szíveskedjen irányítani.

Már ismét elkalandoztak gondolataim, így történetemre összpontosítva folytatnám azt: a horoszkópom szerint – mely nem igazán közeli hozzám tartozóm – ma kifejezetten jók számomra a csillagok állásai. Nem kétlem, ezt mindig is szerettem csillagos éjszakán… Arról nem is beszélve, hogy számomra is nagy öröm, legalább nekik van állásuk. Ez a mai világ, tudom, nem mindenkinek, s nem mindennek kedvez, ugyanakkor nagyon sok csodás dolog van benne.

Tekintettel azonban a számomra oly semmit ér? horoszkópomra is – nos és id?m is volt ez mellett – elérkezettnek láttam az id?t, hogy immár papírra vessem egy a minap beötlött – szerintem találmánynak b?ségesen is alkalmas – ötletemet.

Az ötlet nem új kelet?, még gimnazista koromban bízott meg a fizika tanárn? a feladattal, igaz, nem csupán engemet, az osztály egészét szólította fel az energia-megmaradás kapcsán -, hogy tessék fiatalság, akinek más a nézete, valósítsa meg!

Az állítólag lehetetlenr?l, az örökmozgóról mondta ezt, s kíváncsian nézte a hallgatóság reagálását, felvetésére.

Szerencsére azonban kicsengettek. Abban a gimnáziumban, amelyben volt szerencsém a pad koptatására, ez volt az a momentum, amikor már a diákság ügyet sem vetett az ?t oktató OKTATÓ-ra.

Néhány évvel, azaz jó néhány évvel kés?bb, saját gyermekem esetében is tapasztalhattam hasonló „ügyet sem vetést”, ezt azonban most nem fejteném ki részletesebben, mert attól tartok elfelejtem, mit is akartam elmondani. Tekintettel viszont a találmányom korszakalkotó voltára, nem venném a szívemre az események ilyetén alakulását.

Elérkezett tehát az id?, már papírt és tollat is találtam, vagyis ett?l a perct?l kezdve már reális esélye van találmányom világkörüli útjának, sikerének. Lejegyeztem, majd megfordítottam a lapot, mert milyen más módon tudnám bárki figyelmét is felhívni a papír túloldalán található találmány leírására, csakis úgy, hogy az olvasót – amennyiben nem a megfelel? oldalon kezdte meg a korszakalkotó ötlet leírásának elolvasását – ösztökéljem az oldal megfordítására és a leírtak helyes sorrendben megvalósuló elolvasására, vagyis el?ször a figyelemfelkeltést, majd a teend?t szükséges, mindehhez odaírnom.

Így is tettem.

A papír eddig csaknem üres felén jól olvashatóan ott volt, mindkett?, valahogy így:

„Feltaláltam az örökmozgót! Fordíts!”

Az olvasó a fordítást követ?en betekinthetett a találmány részletes leírásába, vagyis megtudhatta a következ?ket, mintegy az el?z? oldal alátámasztása okán is, el?ször a figyelemfelkeltést: „Feltaláltam az örökmozgót!”, valamint a további szöveg már a találmány hasznosítási lehet?ségeinek rövid leírását tartalmazta: „Fordíts!”

Próbaképpen magam is elolvastam a papír mindkét oldalát, állíthatom, a dolog m?ködik.