– Már megint itt ez a görény! Nem elég, hogy lenyúlja az összes csajomat, most is idetolja a képét amúgy kikerekedett jókedvvel. A húgom barátnőjét, akire mint biztos célpontra tekintek, egyre jobban behálózza, hülyeségeket dumál, röhög, táncol mint egy kerge! Általában túl jól érzi magát… Nem elég, hogy 20 percenként megúszza magát a hullám medencében, negyed óra múlva átússza a Köröst, visszarohan és teszi-veszi az eszét a két csajnak. Még a húgom is bele van zúgva tán, pedig némi “egyéb” kapcsolatok is felmerülnek esetünkben. A fene sem érti! Az egész akkor kezdődött, amikor Mirandát akartam levenni a lábáról, ám ő születésnapi buliján egész egyszerűen Csaba karjaiba vetődött, mint kapus a labda után és Csaba nem állt félre. A játékszabályokat is áthágta, mikor megbeszéltük, hogy felváltva udvarolunk neki, és akit választ a lány, azé lesz. Egyszerűen akkor ment, amikor úgy szottyant a kedve és a lányt úgy az ujja kör csavarta, hogy a hajam, mint egy elektrosokkot kapott macskáé, állt az égnek. Ez még csak rosszabbodott, amikor Izabellát, aki szintén a húgomon keresztül volt biztos zsákmányom szedte el. Ugyanis a barátnőjének a barátnőjeként, hárman egy munkahelyen dolgozva, megdumálták egymás közt, hogy ő tulajdonképpen az enyém lesz! Legalábbis átmenetileg… Erre mit ad az ég? Jön ez az alak valahonnan több havi távollét után és két pillanat alatt, hogy egyik lábamról a másikra sem tudtam áthelyezni az egyensúlyomat, a lányt befűzte. Nem érezheti ilyen jól magát, nem engedhetem meg neki! Láttam, hová tette a cuccait, a bokor alá. Soha nem megy az öltözőbe. Hadd hülyüljön, büntetés nélkül nem maradhat Csabesz! Készülőben, miután széles jókedvében szétröhögte és szétröhögtette magát és környezetét, öltözött. – Ti még maradtok? – Maradunk!. – vigyorgott a képébe jelentőségteljesen Jumbó. – Enjye már! Hová raktam a cipőmet? Azt a basszuskulcsát neki, csak az egyik van itt. Csabesz nem volt éppen tökhülye, számított is már valami retorzióra a folyamatos kudarcélmények okozása miatt. Egy pillanat alatt leesett a tantusz, hogy lábbelijét nem cipőtolvaj távolítva el, az ugyanis mind a kettőt vitte volna, hanem ez olyan Jumbóféle megtorlás. Jumbókám, Jumbókám – gondolta magában -, ne örülj, nem fogom földhöz vágni magam az elkeseredéstől. Csabesz bedobta az egy darab cipőt a szatyrába, vállára vetette és mezítláb, a strandon keresztül énekelve kisasszézott a liget melletti sétányra, ahonnan a hecc kedvéért, ha már így megleckéztették orv férfiúi vonzereje miatt, juszt is gyalog, mezítláb sétált a városon keresztül hazáig, amit másnap nagy jókedvvel mesélt el Jumbónak. – Tudod, az első kukába bedobtam a fél pár cipőmet, annak már hasznát úgysem veszem és a meleg aszfalton kellemesebb sétám már rég volt. Jumbó ideg- és hidegrázást kapott, amikor még aznap este – a húga barátnőjéhez udvarlás gyanánt bekopogva az ajtón belül – szembe találta magát Csabesszel.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.10. @ 11:18 :: Boér Péter Pál