… tapogatod a lét homályait…*
Elveszett az egyik dimenzió,
síkba fordult a világ,
a tér lesoványodott,
ahogy összeszorult mellkasban
a levegő hiánya bánt,
magasságra borul a mélység,
rövidebb lett a hosszúság,
zsugorított távlatok
lépnek széles horizontok helyébe –
ovális már a kerek is,
ez már nem a régi teremtett világ,
más az ember és a természet,
nem látsz a dolgok mögé,
tapogatod a lét homályait,
nem érted, mit és miért
kell átélni, kifolynak
ujjaid közül az akarás erői –
mennyi már a veszteség
és mennyi lesz még az idő síkjában?…
Legutóbbi módosítás: 2010.07.20. @ 07:39 :: Bonifert Ádám