Böröczki Mihály - Mityka : Az öreg kút

Már számolatlan éve álmodik

békében háborút,

a titoktartó, örök hallgatag,

a düledezett kút.

 

Törött betonkávával,

horpadt pléhvödörrel

riogatja az ártatlanokat.

Lent, begöngyölve víz alatti csönddel,

puskák, gránátok, aknák alszanak.

 

Alul a mély fekete-szomorú.

Fény nem vetődik le.

A hang se jár.

De néha furcsán megcsobban a víz

– fuldoklik a halál.

 

Fönt kendős öreg emléket cserél

a volt szomszéddal.

Megráncolt szavak

tépik elő a borzalmak alól

az itt maradtakat.

 

A két öreg házba tart.

A kút mosolytalan.

Az udvart sárgán fölveri a gaz.

Különben béke van.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.07.01. @ 07:28 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.