Böröczki Mihály - Mityka : Jégverem-ünnep

Nyomtatás

A négy évszak akkor még sorba látszott,

a tél hideg volt, a tavasz virágzott,

és poros-sárga íze volt a nyárnak,

az ősz örült a szőlő illatának,

ment minden renden, senki sem csalódott,

elháborúztak egymással a sorsok,

de évente akadt egy fontos ünnep,

ahol a népek boldogabbnak tűntek,

a búcsút mégis én tartottam becsben,

a kuglipályán tenger pénzt kerestem,

és akkor lett a jégverem kitárva,

a söröskorsón gyöngyözött a pára,

a nagy meleg a csizmaszárba csorgott,

de hűtötte a téli jég a torkot,

csak kevés tudás maradt meg belőle,

hogy a kocsmáros fölkészült előre,

s a tél delén nagy jégtáblákat vágtak,

a föld alatt ügyködtek szalmaágyat,

a régi szokást kézről-kézre adták,

meg vitték egy-két házhoz hűs darabját,

de híján tej se romlott – bárki tudta

lelógatni egy kötélen a kútba,

s én mégis érzem, hogy a nyári jégből

hűs víz csorog egy kisgyerek-tenyérből.