Saját rajz
Óv dalos csicserg? szava,
neve szent,
életem ? és bölcs?m ringatója
saját-tagjaim, s ha élet kivet,
? karjai közt mindannyiszor,
önmagammá szül meg.
? az, aki vagyok,
napszámos és gazdag
szomjúság, és ha megszomjazok,
éltet?viz? dúsgazdag patak.
? a jobbik felem,
b?neimet foltozó sz?z,
s ha vele vétkezem,
maga a megtermékenyült t?z.
Szerettünk, hogy szerethessük
az életet magát
látni fájt –
e föld mily könnyen engedi el
emberi arcát.
Én ?rz?je lettem az éjszakák égi mocsarának,
? fekete zászlaja e földi évek vad szelének
búcsúztatlak, mint gyermeke e földi ágynak,
elköszönnek a virrasztáson olvadó viasz test? fények.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.07. @ 08:47 :: Csonka János