Gerendai Éva (Párom emlékére)
Hosszú telet öblít a nyár,
panaszló arcom ránc és csonk
már nem tudom mennyit és kinek,
tán a megváltásért kell fizetnem
ekkora adót.
Láng és viasz kozmosza ragyog a holdba,
rezzenek rabként, rabom az éj
rácsukom hát fáradt szemem,
harangot vert már a kongó éjféli tér.
Telet virraszt velem rózsa és kála,
mély és hosszú torán maradok oltára
míg kinyílik kezemben ökölnyi könny,
addig ez lesz h?ségem
legszebb ruhája.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.02. @ 02:39 :: Csonka János