Fénycsepp gördül apró ablakomon,
csúszik a derengés könny? takarója,
a hajnal palettája virágzó színkeverék.
A semmi ingája méri az id?t,
versemben hozzád kapaszkodik a szó,
távoli város falai rejtenek,
s a kalász-sárga délután oltárán
arcod arcomon hullámzó tó.
Csak ragyogásod kísér,
mit magamba zártam.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.24. @ 16:33 :: csontos marta