Hajladozó sugaram érintések
tánca, örök hajnali b?völet,
lobban a parancs megszentelt gyertyája,
ifjúságom zálogát kiváltani nem lehet.
Már elhasznált a megszokás,
félelem pányváján feszül a gondolat,
az ígéretb?l kihal a suttogás.
A képletek közé becsúszott
a homály, eltolódtak a zárójelek,
föld és ég közé szorult a szándék,
se tegnap, se ma, se holnap nincs felelet.
Szememben lassan töredezik
a csillaglánc,
csendes derengésbe szakadt perceimben
az éjszaka fényében rejt?z? ige hozzám talál.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.09. @ 11:41 :: csontos marta