Sápadtra meszelt falakban
izzanak a téglák,
emberszín b?röm alatt
gyönyör? vagyok.
Testem, a romló
istentelen képmás
tudja már, a lélek
régen elhagyott.
Kacagásom ?rzik ott a rétek,
ahol f?szálak hegyér?l
elveszett a lábnyom.
Milyen messze fussak
meztelen magammal,
ha szemetekbe zárva
érzem, megfagyok.