„Írj!”
Hirtelen jelenik meg a parancs, minden bevezet?, el?jelzés nélkül. Az ember csak hápog ilyenkor, nyelné, ha bírná a vizet, de csak leveg? jut – pont, mint a partra vetett hal.
„Írj!”
Olykor nem kevés gondot okoz az elementáris er?vel rám tör?, egész bens?mben szétáradó nógatás. Ráadásul értetlenül állok az ismeretlen okból kiadott parancs felett: miért e sürgetés? Sejtésem, tippjeim vannak csupán, miféle genetikai-informatikai kényszerít? er?k nyomják fel, egyenesen tudatomba az egyetlen tettre hívó, értelmezésemben szóvá alakuló érzékmasszát: „Írj!”
Meg kellene várni az ihlet elvarázsoló pillanatait, mikor alacsonyan szállnak az emlékek. Történetek kelletik magukat, gondolatok formálódnak elméletté, és úgy jönnek a szavak, mint megnyitott hordóból az óbor zamatos cseppjei. Igaz, a posztmodern stílus nem kíván különösebb hozzáállást, illetve ennek a stílusnak m?veléséhez minden eddigi törekvést be lehet, és be is kell vetni. „… a világ összeegyeztethetetlen, egymásra lefordíthatatlan és meger?síthetetlen nyelvjátékok, világképek, érték- s hiedelemrendszerek, életmódok, s?t kultúrák sokaságából áll, »a szónak jelentése nincs, csak használata van«, »az az igazság, amit az emberek igaznak tartanak«, »manapság nincsen világnézet, vízióink vannak«, »ami gondolható, az lehetséges is«…”„…A modern világ egy akadályfutóhoz hasonlítható, aki szemét a célra szögezve, szaladt el?re, ledöntve a korlátokat. Minden cél egy újabb akadálynak bizonyult, és így a versenyz? csak futott, futott. Most, így látják a posztmodernek, meg kell állnunk. Nem mintha elértük volna a célt, nem is úgy, mintha céljaink nem lennének többé. De a ledönthet? korlátok már le vannak döntve. Nézzünk tehát körül és tanuljunk meg élni abban a világban, melybe szerencsétlenségünkre vagy szerencsénkre beleszülettünk…”„…Szakítani az elit- és tömegkultúra megkülönböztetésével. Szórakoztatás. Nyelvi modellek pluralizmusa egy m?vön belül. Különböz? nyelvjátékok. Idézetek. Közelítés a szóbeli narrációhoz. »Komolytalanság«. Improvizáció. Fragmenteritás. Frivolitás. Játékosság. Verbális kollázsok. »Mixed media«. Indifferentizmus. Ironikus tradicionalizmus. Mítoszteremtés – újra ironikusan és játékosan. Önreflexió. A m?vészet m?vészet – és nem élet – voltának tudata és szüntelen tudatosítása…”.
„Írj!”
Ennyire egyszer? a dolog. Csak id?, nyugalom, csak élet kellene. Kitartás, újra és újrakezdés, err?l árulkodnak nagy írók, értve ezalatt minden kor felett álló, meghatározott m?vek alkotóit, m?helytitkai.
„Írj!”
Legutóbbi módosítás: 2010.07.13. @ 11:00 :: dudás sándor
