„Újra férjnél? Nem igazán tudom elképzelni. Nem hiszek az emberben, mert keservesen csalódtam, és sokat szenvedtem az életben. Hogy újra kezdjem az életet, ahhoz id? kell. Nem kevés id?, ha rászánom magam egyáltalán. Mert nézze: itt van a kislányom. Rá sokat kell gondolni. N?, óvodába járt, most iskolába megy. Gondoskodnom kell róla, jó legyen minden. Iskolázni, öltöztetni. Itt ez a nagy drágaság, igaz kapok családi pótlékot, de mi az? Most volt hat hízónk, azt leadtam. El kellett intézni a szállítást, fuvarost szerezni, ezzel telt két nap szabadságom. Vannak kismalacok, ezeket is hízónak fogom be, ezzel is foglalkozunk, munka mellett. Kicsit fárasztó, anyukával csináljuk, ketten. A keresetet pótolni kell. Anyuka háza javításra szorul, az is pénzbe kerül. Nem panaszként mondom, higgye el nekem, de nehéz egyedül. Még ha a munkáról, anyagiakról lenne szó! De nem hallok jól, látja, mind a két fülemben hallókészülék, még éjjel is fülembe van, használom, mert ki tudja, kereshet valaki? Elbizonytalanodok sokszor, beszéd közben, meg csak úgy, magamtól. Gyógyszert is szedek, évek óta, hogy ne romoljon tovább a hallásom. A kislányom, ugye, hall, figyeli a világot, és már sok mindent jobban tud nálam. Nyolc éves múlt, aranyos, jól fejlett kislány. Nevelem, teljesen rám hárul ez is. Hát nehéz. Nehéz. Apám tizenkét éve halt meg. De eddig még mindig megoldottam a problémáim. Ahogy tudtam. Betanított munkás vagyok, konyhában dolgozom. Anyunak jó ismer?se van ott, ? ajánlott be erre. Nem tudom, hol dolgoznék, mib?l élnénk meg, ha ? nem áll mellettem.
A volt férjemmel nem szoktam beszélni. Nincs értelme. Így határoztam, megszakítva minden. ?? Halló, igen. A gyereklátogatás meg van engedve, havonta egyszer, erre bírósági határozat kötelez. Ett?l nem tiltom el. A kislány beszélget, játszik vele. Megmondom ?szintén, kapcsolatunkban sok probléma volt, állandósultak a veszekedések. Nem tudtunk egymással megegyezni. Sokat ivott, italba menekült. Nem szeretett otthon lenni. Ha ittasan hazajött durváskodott, kezét emelte. Ezt nem bírtam, így nem lehet élni. Egész napokat se láttuk, ha jött, éjszaka jött haza. Ilyenek történtek. Inkább így élek, egyedül. Én mindent megtettem, alkalmazkodtam, de sehogyan sem volt jó. Most már azt, és úgy csinálja, ahogy akarja. Hogy azért, mert hall? Nem hiszem, hogy ez okozta köztünk a bajt, a kapcsolat megromlását, hanem a természete. Lehet, a hallás, de nem hiszem. Építkezni akartunk, de mivel így viselkedett, ebben sem közösködtem vele. Eladtuk a telket, alappal. Megfeleztük, amit együtt vásároltunk, ebb?l lett nekem a bérház. Sokat dolgoztam, dolgozok, és ami hiányzik még, bútor meg ilyesmi, azt kell még pótolnom. Utána beköltözöm a kislányommal. És éli, élvezni szeretném, amim van, ameddig lehet, munkám, fáradtságaim kipihenni benne.
Csak tiszta, józan élet? embert tudnék elviselni. Ha ilyen nem akad, akkor nem kell senki! Rosszal nincs emberi élet, úgy nem lehet jól élni. Inkább így élek, a kislánnyal. Beletör?dtem. Azt kell elfogadni, amit a sors hoz ránk. Azért nem bízok az emberekben, mert nem szeretnék még egyszer, egy másikkal ugyanígy járni. Elég volt egyszer! Most igyekszem, meglegyen mindenem. Sokszor elfáradok, elkeseredek. De muszáj élni, csinálni a dolgokat. A hallásom is rosszabb, sokat romlott, hiába szedem a gyógyszert. Most kaptam új hallókészüléket, ezzel jobban hallok, de sokat kellett fizetnem érte, pedig kedvezményesen kaptam. Tulajdonképpen nem drága, csak én sokallom az árát, de mit csináljak, kell, mert nélküle… nem is tudom, így is nehéz. Többet alkalmazkodok munkahelyemen, mint a többi, mint amit elbírok, de ha lázadok? A kedvem se egyforma, ha jókedvem van nevetek, ha rossz közönyös, fáradtnak érzem magam, de a munkát elvégzem! Kikapcsolódni nem tudok. Otthon szeretek lenni. Anyunál, a ház mellett van egy kis kertünk, sok minden megterem benne. Zöldség, ilyesmik. Elvégezzük a kertben a férfimunkát is, szórakozni sehová nem járok. Nincs id?m ilyesmire, kedvem sincs. Mindig a munkából éltem. Nincsen barátn?m, se barátom, itthon és a munkahelyemen töltöm az id?met. Nem foglalkozok a családon kívül senkivel.”
Legutóbbi módosítás: 2010.07.27. @ 09:00 :: dudás sándor
