Üdvözöllek ott,
hol az id? rég megállt.
Senki nem élt
nem evett nem hált.
Telihold köszönt
mi soha nem fogy el.
Minden hajnalban
rémálomból kelsz fel.
Aludj barátom
s látni fogod
minden ködös reggel
miért szállnak sikolyok.
Itt embereket falt fel
a kegyetlen múlt.
Üdvözöl téged is
mi mindent lángra gyújt.
Örökké üldözni fog
nyugta nem lesz már.
Felébresztetted
s ? mindig lesben vár.
Ez mindenki élete
de most te is érezheted.
Rémálmod valóság
felébredni nincs esélyed.
Az örök árnyak
feléd halkan szállnak.
Holt képükkel
intenek a halálnak.
Rideg kezük válladra
puhán kerül
Te s minden gondolatod
a föld alá merül.
Kedves René, versedben rendkívül zavaróan keveredik a múlt, jelen és jöv? id? alkalmazása. Egy álomban persze mindez elképzelhet? volna, ám annak az álomnak a leírásában, versjelleg? elmesélésében már kevésbé. Ideát – a mi világunkban – léteznek nyelvtani, írásm?vészeti szabályok, követelmények.
Kérlek, hogy még dolgozz ezen, s döntsd el, hogy mindez mikor történt, történik, vagy szándékozik történni.
Szeretettel üdvözöllek: Rossner Roberto
Legutóbbi módosítás: 2010.07.10. @ 11:39 :: Furuglyás René