H.Pulai Éva : Elhunyt José Saramago

Nyomtatás

„Képzeletb?l, együttérzésb?l táplálkozó és iróniával átsz?tt példázatai újra meg újra kézzelfoghatóvá tesznek számunkra egy illuzórikus, tovat?n? valóságot”

Kiadójától és a családtagoktól származó információk szerint az írót 87 évesen, a spanyolországi Kanári-szigeteken, Lanzarotén lév? házában érte a halál. A leukémiában szenved? szerz? délben, rövid rosszullét után hunyt el. Halálakor mellette volt felesége és fordítója, Pilar del Río.

Egy kis portugál faluban, Azinhagában született 1922. november 16-án. Tanulmányait anyagi okokból félbehagyta, és géplakatosként, kés?bb irodákban dolgozott. Irodalmi érdekl?dése az iskolában kezd?dött, ahol kiváló irodalmi oktatásban részesült. 1959-t?l kiadóknál és újságoknál dolgozott. 1944-ben megházasodott, egy lánya született.

1969-ben belépett a portugál kommunista pártba, több társadalmi funkciót vállalt, kés?bb lapigazgató lett a Diário de Notíciás cím? napilapnál, ahonnan azonban 1975-ben elbocsátották. Ezután fordításból élt, majd sorra jelentette meg m?veit. 1988-ban másodszor is megn?sült, egy spanyol újságírón? lett a felesége. A parlament tiltakozása miatt nem kaphatta meg az Európai Irodalmi Díjat, ezért elhagyta Portugáliát, és a Kanári-szigeteken, Lanzarotén telepedett le, itt élt élete végéig.

Els? regényét 1947-ben írta, 1980-ban írott Fölemelkedve a Földr?l cím? regényéért megkapta Lisszabon Város Díját. A hírnév csak jóval kés?bb, 1982-ben vette szárnyaira, A kolostor regénye cím? m?vével vált nemzetközileg ismertté. Történelmi meséjének különlegesen szép nyelvezete sokaknak szerzett örömet. Federico Fellini olasz filmrendez?, a burjánzó, színdús képek nagy kedvel?je azt mondta róla, hogy ez a legérdekesebb regény, amelyet valaha olvasott.

Regényeiben az elnyomott, kisemmizett emberek perspektívájából mutatja be hazája történelmét. A Lisszabon ostromának históriájával (1989) az egyetemes kérdések felé fordult. A Jézus Krisztus Evangéliumában (1991) a Megváltó életét meséli el a maga különös felfogásában, a Vakságban (1994) az elvakult önzésbe belefeledkezett emberiségre váró sorsot írja meg allegorikusan, a Minden egyes név (1998) cím? regényében a nevek, a lét és a halál kérdéseit boncolgatja. Regényei gyakran az utópia és a fantasztikum határán mozognak. Stílusa esszéista, gyakran elmélkedik, boncolgat.

Saramago más m?fajokban is kit?nt: Lehetséges versek (1966) és Valószín?leg boldogság (1970) verseskötetei népszer?ek hazájában, csakúgy mint a Majdnem tárgy (1978) cím? novelláskötete. Utazás Portugálián át, 1981 cím? lírai útinaplója, amelyet hazájáról írt, szintén olvasott és közkedvelt m?vei közé tartozik.

Az irodalmi Nobel-díjjal 1998-ban tüntették ki. M?veit számos nyelvre, köztük magyarra is lefordították.

José Saramago

A kolostor regénye

Egy félkarú katona, egy léleklátó asszony és egy repülésr?l álmodó, fantaszta szerzetes a h?se a legnagyobb el? portugál író történelmi regényének, amelyben mese és valóság keveredik. Miközben az Inkivizíció máglyára küld mindenkit, akire az eretnekség gyanújának akár csak az árnyéka is vetül, ez a három ember keresztény lelkekre vadászik, hogy a segítségükkel emeljék leveg?be a brazil szerzetes repül? szerkezetét. Földi és légi kalandjaik során bejárják egész Portugáliát, amelyet egyetlen hatalmas épít?m?hellyé változtatott a nagyravágyó uralkodó, V. János, aki a spanyol Escorialnál és a római Szent Péter-bazilikánál is nagyobb építménnyel szerette volna beírni nevét a történelembe. A portugál író víziójában megelevenedik el?ttünk a XVIII. századi Portugália, a fénykorát el?, de már hanyatló világbirodalom központja, ahová még mesés kincsek érkeznek, de léte már éppolyan anakronisztikus a boszorkányüldözéssel és megcsökött hagyományaival a felvilágosodás Európájában, mint az az egész országot kiszipolyozó építkezés a talmi csillogás ellenére koldusszegény országban.