– Szabad ez a hely, kérem?
– Ez itt, mellettem?
– Igen, pontosan erre gondoltam.
– Ez szabad.
– Nem ülnek itt?
– Már hogy ülnének, amikor üres?
– Na jó, de lássa be, ha üres is, még ülhetnek itt?
– De nem ülnek.
– Igen, azt látom. Csak a biztonság kedvéért…
– Miféle biztonság?
– Hátha mégis…
– De nem.
– Na jó, csak ha ülnek itt, de éppen most, ebben a pillanatban nem, de talán, kés?bb visszatérnek…
– Nézze uram, én már többször elmondtam, hogy szabad ez a hely, és nem ül itt senki, amint látja. Nyugodtan foglaljon helyet!
– Nem, köszönöm.
– Mi az hogy nem? Most kérdezte, hogy szabad-e leülni.
– Nem kérem, én nem azt kérdeztem, hogy leülhetek-e, hanem azt kérdeztem, hogy szabad-e ez a hely. Nagy különbség.
– Igen, nagy. Foglaljon helyet!
– Megtenném, de sajnos, nem lehet.
– Hogy-hogy?
– Mert nem érek rá ücsörögni, rengeteg dolgom van még. És különben is, ha én leülök, és mondjuk, már ülnek itt…
Legutóbbi módosítás: 2010.07.27. @ 08:46 :: Horváth János