Sz?ke kislány ült a szök?kút szélen. Rövid szoknyácskáját felhúzva lóbálta lábait a h?s vízben. Göndör hajába arany sugarait fonta a Nap.
– Szia – köszönt rá halkan a fiú.
– Szia! – kiáltott fel a kislány pajtása láttán. – Nem is hallottam, ahogy jössz. Pedig már nagyon vártalak. Megyünk pancsolni? Mi bajod? – hervadt le a mosoly a kislány arcáról a fiú mély, barna szemeibe pillantva.
– Tudod – kezdte a fiú és láthatóan zavarba jött -, nekem azt mondták, hogy már túl nagyok vagyunk ahhoz, hogy együtt csavarogjunk.
– De miért? Hisz nem tettünk semmi rosszat – kerekedett el a kislány szeme.
– Nem tudom – mondta a fiú és tehetetlenségében beletúrt a hajába. – Ma reggel mondta apám és nagyon szigorú volt. És te is tudod milyen mikor szigorú – tárta szét karjait.
A kislány rémülten ugrott talpra.
– Akkor nem is lehetünk többé barátok?
A fiú nem válaszolt, csak lesütötte a fejét. A beálló csendben egyre n?tt a feszültség.
– Hülye vagy! – kiáltott fel hirtelen a lányka és könnyekkel teli szemekkel elszaladt. A fiú mélyet sóhajtva figyelte legkedvesebb pajtása távolodó alakját.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.22. @ 09:56 :: Kallo Imola
