A topolyai központhoz tartozott a kishegyesi középiskola. JUR 4 néven, mert három már volt Topolyán. A többi iskolából jöttek ki hozzánk, tőlünk mentek Topolyára tanárok tanítani. Egészen jó viszony alakult ki közöttünk.
Egy alkalommal biztosan a bal lábamra keltem fel, mert nem voltam valami mosolygós kedvemben. Topolyára mentem, és Deák József igazgató irodájában ültem le az asztal mellé, vele szemben. Beszélgettünk, vártam az igazgatók megbeszélésére. Bejött egy kolléga, aki se szó, se beszéd, odarohant hozzám, meg akart csókolni, de nem akárhogy, hanem szájon cuppant volna a csók. Ez a lerohanás ellen kézzel—lábbal védekeztem.
— Hagyj engem békén! Ne csókolgass engem! — mondtam, közben igyekeztem elhárítani a támadását.
— Mért ne csókolnálak meg? Maradj már nyugton!
— Ha nem hagyod abba, én úgy pofon váglak, hogy örökre megemlegeted!
Józsi kollégám csak ült tehetetlenül a helyén. Nem pártoskodott egyikünk mellett sem.
Az erőszakos kolléga most már csak azért is meg akart csókolni. Ekkor én felkeltem az asztal mellől, a kezeit szétütöttem, és akkora pofont kevertem le neki, hogy egész Topolya hallhatta. A csattanás után halálos csend ülte meg a szobát. A kollega hitetlenkedő tekintetét, megdöbbent arckifejezését láttam, majd Józsi halk hangja ütötte meg a fülemet.
— És tényleg pofon vágtad! — mondta álmélkodva. A kolléga meg, ahogy beviharzott, úgy kiviharzott az irodából, és többé nem voltunk beszélő viszonyban.
Jött a március nyolcadika. Minden hölgy virágot kapott a szakszervezettől, persze az ünnepi vacsora előtt, és az általam lepofozott kolléga osztogatta a virágot, gratulált, megpuszilt minden hölgyet. Naná, annak idején futótűzként terjedt az iskolában a hír: csók helyett pofon járja. Tudta az esetünket még a poszogó bogár is. Most kíváncsian vártak. Ha rám kerül a sor, akkor ugyan mi lesz?! Elfogadom-e a virágot? Ad-e nekem virágot a kollégám?
— Márkovity Radmila — hallom a nevemet. Felkeltem az asztaltól, átvettem a virágot, ő gratulált nekem, kezet fogtunk, és a helyemre mentem.
Sokan csalódtak. Egy kis csemegére vágytak, amin azután csámcsogni lehetett volna napokig, hetekig, akár hónapokig is alkalom adtán…
Legutóbbi módosítás: 2010.07.19. @ 12:34 :: Markovics Radmila
