*
Amikor a lelkem ujjong,
harangszó tölti be a testem,
e kettő között
rögtön megjelenik a kétely.
Megpróbálok
kacérkodni,
csábítgatom,
ámítgatom,
tapogatózva kutatgatom.
Előzését próbálgatom.
Felfordítom a mindenséget,
melynek kellős közepén
megborzadok,
látom,
amint az átok,
amit ember küld emberre,
testet ölt a kétely;
a harangszó elnémul,
csengő sem csilingel,
lebénul a lelkem.
Elixírre van szükségem!
Elindulok, megkeresem.
Valahol a mindenségen túl,
kétely nélkül
talán,
ismét ujjonghat a lelkem.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.09. @ 04:50 :: Markovics Radmila