olthatatlan szerelem voltál mi lett belőlünk
ki tudja merre él merre gyom merre dudva
pokol mágneskövéhez nőttem szerelem híján
nem tehetem barát az időkön át
nem égetem fel magam mögött a múltat
de semmi rím erre a frigyre
felőröl mégis minden a nőben hogy higgyen
nyesd szárnyaimmá két kezem
vétkemből tákolt holnapok
csak ácsolt eszem merne még szeretni
olthatatlan kín a vágy hogy élhetőek
legyenek a nélküled napok
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Marthi Anna