Marthi Anna : halak hold

 

 

ó szerelem!

messze vagy tőlem, encián óceánon

és azon is túl! múzsaságra vágytam,

és lett múzsa-szó, halak-magánnyal,

s míg bennem a lány asszonnyá vált

… közben jöttem rá, hiába igyekszem

napról napra hiába-vágy múlt s jelen,

látom jövőm: halakban úszva függ a hold

ideg-rendszerem marad, s bent a rend

sehol! úszni tanulok, s ha van is kicsinyke hold-magam,

mind vágyat szedne virágos réten, de csak szavak,

szavak hussát kértem!

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak