Fátyol felh?kb?l, harmat permetez,
lustán rám kacsint a felkel? nap,
hajnalfény tündököl, csendet igéz,
simogatva szerelmes álmomat.
Átzsongja a hajnal, bús szívemet,
pacsirták röpte, végtelent ígér,
pajkos szell?lány lágyan tovaszáll,
de ez Nélküled mind, semmit sem ér.
Képzetem átcikáz, minden éjen,
szerelmünk bujálkodó tengerén,
hol egy vitorlás álomhajóban,
———————————————————–
Tibor, hozz er?sebb verset, ? meglehet?sen gyöngécske.
örök álomba ringat a remény…
