allegría (sp. helyesen: alegría: öröm)
Szerették a nyarat, a rekken?t;
Amikor megmozdul odalenn a leveg?,
Mindaz, mi biztos – lebeg?; izzik;
És úgy tudják régr?l – mily gyönyör?!
Hát engem miért nem kérdeztetek,
Miközben nyaltátok lelketeket,
Miért is utálom én a nyarat,
Szemcsorgatósat, allergiásat,
Szürke a zöld és szürke a kék is,
Aranyhiánytól szürkéllek én is,
Végigfutom a világot, apám
Nyomán; mögötte szipogok, vezet,
Körülvesz s kifordít a természet,
Amit ? istenít; elakadtam
Már a fiúnál, ki apa nem lesz,
És lehet: szemcsukós, teljes-árva,
Halastavak között lábal nádban,
Nyakig a lélekhiányban – mi az,
Mi oly nagyon bonyolult – a lélek?
Mi nála egyszer?bben áttetsz?,
Súlytalanabb – már nincs is, már nincs is.
Jaj, én taknyom-nyálam – levitézlek
Kisebbik rész mindig a valóság,
Hisz a nyár is folyvást hitelb?l lesz,
És megremeg az esend?, és áll
A még esend?bb, és allegría:
Vidámság kandikál a szemhéj-túlról.
Amikor megmozdul odalenn a leveg?,
S elvesznek teóriák, agyrimák;
A nyár önmagáért van s újra lesz,
És az éveknek száma mindig egy;
El ne veszítsd ez egyetlen egyet.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Adminguru
