Mert dühösebb a tenger, hol fuldoklom,
Mint Simon a galileai tavon:
Az élet bora homokra folyt, nézzed,
Jöjj, ó Krisztusom, és segíts! Nyújtsd kezed,
Mert dühösebb a tenger, hol fuldoklom,
Mint Simon a galileai tavon:
Az élet bora homokra folyt, nézzed,
Szívem, mint föld, mivel éhínség végzett,
Hol minden, mi szép volt, most már csupa rom,
És lelkem a pokolra jut, jól tudom,
Ha ma Isten elé sodor a végzet.
’Alszik, vagy elvágtatott hol dúl a harc,
Mint Bael, mikor jósok hívták sírva
Reggelt?l délig Carmel csapott hegyén.’
Nem, az éj el?tt a békét látom én,
S szemem el?tt lába, fehér palástja,
A sebes kéz, a megviselt emberarc.
2009-03-05
*Ki a sötétségb?l (latin)
E Tenebris
Come down, O Christ, and help me! reach thy hand,
For I am drowning in a stormier sea
Than Simon on thy lake of Galilee:
The wine of life is spilt upon the sand,
My heart is as some famine-murdered land,
Whence all good things have perished utterly,
And well I know my soul in Hell must lie
If I this night before God’s throne should stand.
‘He sleeps perchance, or rideth to the chase,
Like Baal, when his prophets howled that name
From morn to noon on Carmel’s smitten height.’
Nay, peace, I shall behold before the night,
The feet of brass, the robe more white than flame,
The wounded hands, the weary human face.
