Seres László : Kupec alku

Hasonszőrű bajban, vészben

hasonszőrűt fel nem koncol.

Hegyeset köp, kéz csap kézbe,

fifti-fifti a ló koncon.

 

Foga rég volt, ma már az sincs.

Kupec alku, sanda érvek.

Ki se mondtuk, hóóó-ha, lassíts!

Az álmaink véget értek.

 

Kevés a zab, kidőlt a ló.

Kehes is volt, hát égbe ment.

Harci ménnek élőa jó,

De kolbásznak…még…jó lehet.

Legutóbbi módosítás: 2010.07.30. @ 09:38 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.