Seres László : Megloptál

2010.07.04. Seres László Vers 26
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Itt hagytad

kezed nyomát a kilincsen

a nyitva hagyott ajtón

s látod

önmagába zuhant ami nincsen

testemmé vált máris

hiányod

 hangod létünk kottáján

semmivé lett

tört barázda soron

felakadt

lóg árván mint tépett

kertajtón a lakat

 

Megloptál

mégsem érzem üresnek magam

beérem én már

vezekléssel

hogy tudd mit érsz nekem

ha vagy

 

Míg itt voltál

felépítettelek

bevehetetlen várfalat

hogyha elhagysz s nem leszek veled

neked

mások se ártsanak

Legutóbbi módosítás: 2010.07.04. @ 16:54 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.