G. András emlékére…
Szeme messze néz,
alatta a mélység,
hív, csalogat…
Ő érti a lélek-törött
fiatalokat…
Kacagva szalad
a Nyár a kertek alatt.
Magas házak közé beles,
megtorpan, sugarat
riadtan emel szeme elé.
Egy útra mered, oda
a betonra, hol a fiú fekszik.
Múlik egy nap, apja zokog
vállamon. Hol volt Isten? –
A Nyár ránk hajol,suttog,
Uram! Add vissza hitét,
csak a fájdalom beszél,hisz
elvesztette egyetlen gyermekét!
Legutóbbi módosítás: 2010.07.04. @ 13:34 :: Sonkoly Éva