Tara Scott : Fészek

Nyomtatás

Minden tavasz, csalódást hozott, amikor láttam a szomszédaink és a környék házainak eresze, erkélye alatt sorban, szépen gyülekez? fecskefészkeket. Csak a mi házunk maradt fecskecsivogástól mentes. Nagyon bántott minket, mert akadt egy-két ház, aminek az erkélye fölé, az eresze alá papírcsíkokat rögzítettek spárgán, hogy a lobogásuk elriassza az odaköltözni szándékozó, kis tollasokat.

Kelet-Nyugati fekvés? a házunk, ideális a délel?tti napsütés utáni árnyékosabb napszakkal a h?ség elkerülésére. De a madarak ezt sem vették figyelembe, mert elkerültek minket. Egy hétvégén, párom meglep? ötlettel állt el?. Falun él? emberekt?l hallotta, s hamar meg is akarta valósítani. Mikor elmondta, hogy mit is javasoltak neki, hatalmasat nevettem, és azt mondtam, valószín?leg a bolondját járatják vele.

Reggeli után, el?készítettem a f?zni valókat, s míg feltettem f?ni az ebédet, ? vásárolni indult. Úgy egy óra múlva, miután a szatyrokból minden dolog a helyére került, kerti ruhába öltözött, s kivitte a f?nyírót. Pár nap eltelt, s reggel felébredve arra lettem figyelmes, hogy madarak repülnek az ablakunk fölé. Kissé elid?znek, majd elrepülnek, s ez ismétl?dik folyamatosan. Óvatosan kilopóztam a hálószobából, köntösbe bújtam, kimentem a ház el?tti járdára, s felnéztem. A hálószoba ablaka felett, egy fészek körívének az alja kezdett kibontakozni. A két villás farkú fecske a fejem fölött körözött, s én a velem együtt az udvarra szaladt kutyákkal visszasiettem a házba, hogy ne zavarjuk az építkez?ket. Mire visszaértem, a férjem már ébren volt, s én örömmel meséltem neki, mit láttam odalentr?l. Azt mondta, miközben a madarak röptét lestük mindketten, hogy ? is felfigyelt a szokatlan mozgásra, míg lent voltam, és sejtette, mi történik odakint. Nem is volt meglep?dve, de örült ? is nagyon.

Reggeli után, együtt is megnéztük, s a szemem akkor kerekedett ki igazán, amikor magasra téve, hogy a kutyák ne érjék el, egy kis tálban vizet, s egy másikban nedves agyagot mutatott. Elszégyelltem magam, s be kellett látnom, hogy a népi praktikák igenis, léteznek, és m?ködnek. Megkövettem a férjem, s alig vártam, hogy megteljen a fészek élettel. Igyekeztünk minél kevesebbet zavarni lassan beköltözni készül? kis lakóinkat. Este, miután elnyugodtak, vittük ki a szemetet, ürítettük ki a levelesládát. A kutyákat hamar megszokták, nem zavarta ?ket, hogy jönnek-mennek. Egyik hétvégi reggelen, még épphogy elhagyta a nap a horizontot, hangos csivitelésre ébredtünk. Határozottan veszekedésnek hangzott, mindketten egyszerre mondták a magukét.

– Hallod? – kérdeztem párom felé fordulva. – Már a konyhaszekrény színén vitatkoznak.

Jót nevettünk, ?k meg mintha elszégyellték volna magukat, halkabban osztogatták egymást tovább. Egyszer aztán a bevásárlásból hazatérve három apró, sárga tátika száj jelent meg a fészek szélén, élelemre várva. Míg a zárral bíbel?dtünk, hogy miel?bb bejussunk a házba, az egyik fecske visszatért bizonyára jó falatokkal, s idegesen repkedett körülöttünk. Egy id? múlva ez is megváltozott. Már nyugodtan elrepültek mellettünk, volt úgy, hogy majdnem súrolta a szárnya a hajam.

Hogy ne piszkítsák össze a teraszt, a férjem egy tálcát szerelt a fészek alá, s konyhai papír kéztörl?t duplán ráhajtogatva könny?vé tette a cseréjét. Ez volt a szerencse, mert egy nap csak két apró tátott szájat láttunk, s a két nagy fecske idegesen repkedett a fészek körül. A férjem felnézett a tálcára, s az egyik apróság ott mocorgott. Szerencsére a puha kéztörl?papír, felfogta az esést, így csak attól kellett félnünk, nehogy a mocorgás következtében mégis a földre kerüljön. Tudtuk, hogy kézzel nem érinthetjük, mert nem fogadja vissza az anyjuk, de hogy juttassuk vissza? Párom végül felvette a véd?keszty?jét, amivel a kerti munkákat végzi, a f?nyíró f?gy?jt?jéb?l kivett egy félmaréknyi, félig megszáradt füvet, s azzal együtt óvatosan megfogva az apró testet visszatette a fészekbe.

Másnap reggel már újból három kis buksi versenyzett, az életet jelent? falatkákért. Mi pedig végtelenül örültünk. Teljes volt a létszám újból.