*
konok dac vékony vonala
rajzol árnyakat arcodra,
harag szabja szűkre szavad,
indulat kap szabad utat,
aztán újra a hallgatás,
beletörődő lemondás,
félő, keserű legyintés,
kiúttalan menekülés,
már fázik meztelen lelked,
s a lágy ölelést keresed,
az álmot hozó nyugalmad,
benned engem, bennem magad
Legutóbbi módosítás: 2010.07.28. @ 22:19 :: Tiszai P Imre