Elfolyik a végtelen melletted
csak gondolatom
fon rád szerelmet.
Szép jó reggelt Kedvesem… imádom ezt az álmos mosolyod… a szemeid rám nevetnek… a kezed mozdul… és ahogy átfonod a nyakamban, ahogy a szád a számra simul, nekem az életet jelenti.
Már egy ideje itt ülök az ágy mellett és nézlek. Hallgatom a madárdalt, néztem a kertben a napfelkeltét, aztán leültem ide az ágy szélére és néztem az arcod.
Gondolkodtam, miről is álmodhatsz?
Gyermekkorod?
Vagy diák kislány voltál álmodban?
Első szerelmeddel „töltötted” az éjszakát?
Ne kutassuk az álmok jelentését! A legszebb álmok ébren születnek.
Nekem — TE!
Nyugodt volt az arcod… és én is megnyugodtam melletted.
Veled újra átélem nem éppen rövid életem és bízom a holnapban — Veled.
Kicsit szégyellem is magam.
Valamit tegnap elhallgattam, pedig fontos esemény az életemben.
Most lefőzöm a kávét, megisszuk, kicsit még lustálkodunk és elmondok valamit… amire nem vagyok büszke, de ez is az életem része, sőt, fontos része.
Kicsim… maradjunk itt ebédig, aztán délután majd elgurulunk Sopronig és ott alszunk.
Rendben?
Na, ez a kávéfőző se jobb mint a tegnapi, orrán-száján jön a gőz, de úgy látom valami kávé is csöpög.
Tessék, két cukorral ugye? Én továbbra is keserűn iszom, így érzem igazán az aromát. Ezt tudod még Craiovában tapasztaltam meg, ahol cukor nem volt még a négy csillagos szállodában sem és nélküle kellett inni a teát és a kávét. Végül is ma már el se tudnám képzelni édesítve.
Szóval, ami kimaradt tegnap és úgy érzem, ha nem mondom el, akkor hazudok neked:
— tizenhét éves voltam.
A harmadikat kezdtem a technikumban.
Szép szeptemberi ősz volt /akkor még voltak évszakok/ és egy nap feltűnt egy cserfes kislány /elsős/ az iskolában.
Nevetett a szeme, és ha tekintetünk találkozott valami furcsát éreztem.
Kerestem őt a szünetekben.
Milyen érdekes, hogy ő a második emeleti teremben volt mint 1/b én a földszinten mint 3/d mégis mindig valahogy egy helyre keveredtünk.
Egy két nap után már köszöntünk egymásnak, aztán… talán a következő héten odajött hozzám és közölte, hogy az anyja akkora szendvics adagokat rakott neki tízóraira, hogy sajnálja eldobni… kérem-e? Ettől kezdve minden nagy-szünetben együtt pusztítottuk a szülői szendvicseket.
Hosszú ősz volt és szép. Időt szakítottunk egymásra. Kóboroltunk együtt városban, a Tisza partján a legtöbbet, ültünk a padokon. Egy idő után már természetes volt, hogy puszival üdvözöljük egymást… és egy borongós alkonyon az első „ügyetlen” csók is összezárta szánkat. Szóval szép szerelem volt… DIÁK-szerelem.
Hát ennyi bevezetőnek.
A lényeg: a biológia meg az én „már majdnem férfiúi mivoltom” vitt tovább minket a vágyak útján, nem volt stop tábla. És megtörtént az a baj, amit akkor még nem a mai egyszerű módon kezeltek, akkor még ez „főbenjáró” bűn volt. Két gyerek lettünk egyből, akik menekülni akartak a helyzetből. Az ő édesanyja és édesapja elég sok gyógyszert szedtek, és a teljes készletüket összeszedte.
Egy havas, napsütéstől szikrázó januári napon iskola helyett hozzánk mentünk, és igazságosan megosztoztunk a gyógyszereken. Talán 60-70 szem jutott fejenként. Erős szív és vérnyomás gyógyszerek, valami pszichotróp készítmények és még mit-tudom-én mik voltak.
Apám talált ránk délután, mikor munkából hazajött. Mentő, kórház. Én jobb fizikai állapotban lehettem, mert már másnap reggel /gyomormosás stb után/ arra ébredtem, hogy a nővérasztalnál egy Sokol zsebrádión szól a Felkelő nap háza.
– http://www.youtube.com/watch?v=sFJO8UfG4s0
Vele bajok voltak.
Az intenzíven töltött három napot… a szíve nehezen bírta.
Ott ültem a folyosón, de senki nem sajnált.
Mindenki engem hibáztatott… és igazuk is volt.
Az események megoldották azt a gondunkat, ami miatt ezt a lépést elkövettük. A rendőrség lezárta a témát. Őt áthelyezték egy másik középiskolába, én kimaradtam „Szülői kérésre”.
Még egy évig tartott a kapcsolatunk aztán más városba költöztek. Néhány levél, és vége lett mindennek.
Ma egy MALÉV pilóta felesége.
Hát ennyit arról, ami talán egész életem befolyásolta.
Köszönöm, hogy végighallgattál.
Gyere és bújj kicsit hozzám.
Majd egyszer Te is mesélsz az első szerelmedről.
Ugye jó azért néha visszanézni?
Akkor még tiszta szívvel és lélekkel néztünk a világba.
Készülődj Csillag.
Ebédelünk és indulunk Sopronba.
Este ott alszunk… és nem ilyen szomorú dolgokat fogok elmondani.
Történt szép is az életemben… és most is szép az életem.
Veled.
Mert szeretlek… és mert szeretsz.
Jól érzem?
Na, meg ne fojts!
Szeretem, amikor átölelsz, hozzám simulsz és érzem a tested.
Csodálatos tested van… és most az enyém.
Szeretlek én szép szerelmem!
… szeretlek.
Álmok futnak
végtelen térben,
múló időben.
Elfoszlik a valóság,
pőrén értelmetlen,
fájón, kegyetlen.
Testedre fonódik
ölelő karom,
/a mindent akarom/.
Nyelvünk szeretkezik.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.09. @ 23:46 :: Tiszai P Imre