Jössz velem?
Ne engedd el kezem!” *
„léteztem neked,
vagy mint egy futó gondolat
veled voltam éhes magányodban?”
Jó reggelt Kedvesem… itt a kávéd, végre ez már tűrhető minőségű, meglásd, a két hét alatt megtanulok kávét főzni. Tegnap este a zuhanyzás után mire a szobába értem már aludtál is. Tudom hosszú volt a tegnapunk és Bécsen keresztül mire ideértünk hát már szinte éjszaka volt. Hagytalak aludni.
Zuhanyzol?
Utána lesétálunk reggelizni és szerintem délelőtt barangoljunk egyet a városban.
Csodálatos szép hely ez, a „hűség városa”, Ödenburg, Scarbantia… legszebb, ha úgy mondjuk: Sopron.
Várj… gyere és bújj hozzám kicsit így, meztelenül. Picit érezzem a tested melegét. Szeretek a melleiddel „játszani”, érezni az izmos combjaidat. Nyugalom kislány, nem akarok most mást csak, hogy hozzám simulj kicsit és adj egy álmos csókot, érezzem az álmaid ízét.
Szeretlek.
.-.-.-
Indulunk?
Hozzál magaddal valami könnyű kabátocskát, mert az Alpok alján ilyenkor még hűvös van.
Jó étvágyat… imádom a svédasztalos reggeliket… emlékszel, Egerben mit csináltam? Meséltem róla neked. Most visszafogom magam.
.-.-.-
Sétáljunk a Fő térre… amit Szentháromság terének is mondanak… a közepén lévő emlékmű miatt… ott van a legtöbb műemlék ebben a városban… bár sok utcája már önmagában is műemlék… szépek, tiszták.
Az itt élő emberek mások valahogy, mint az én környezetemben… az alföldön… itt nyugodtabbak, jóindulatúak. Több a mosoly, kevesebb a szegénység. A kettő, azt hiszem összefügg.
Ez a szentháromság szobor… egy korinthoszi oszlop tulajdonképpen… csodálatos — bár kicsit túl csicsás — egy házaspár adományából készítették akik a pestistől megmenekültek.
Balra van a tűztorony. 61 méter magas, látni róla az egész várost. Gyere és sétáljunk fel. Kicsit kapkodni fogunk a levegő után — pláne én, te még fiatal vagy — de megéri.
Fejünk felett a kétfejű sas az osztrák kötődést jelképezi, de látod ott lenn azt a kaput? Úgy hívják, hogy a „Hűség kapuja”. 1921-ben népszavazással döntöttek Sopron lakói… és magyarságuk mellett döntöttek Ausztriával szemben.
Ott látod a Storno házat, Sopron talán leghíresebb épületét. Híres valahai vendégeiről is mert megszállt itt Hunyadi Mátyás, Liszt Ferenc és Széchenyi István is.
Amott pedig a Fabricius ház áll. Ugye milyen szépen restaurált épületek?
Gyere, itt a mellékutcában van egy hangulatos presszó-fagyizó.
Mit kérsz?
Fagylalt?
Rendben.
Eszembe jutott most a sült fagyi, amit Szegeden a Virág czukrázdában /még ma is így írják a nevét/ ettem valamikor tíz éve. Forró piskóta tésztában jéghideg fagyi, forró csokival leöntve az egész, gyümölcs darabokkal megszórva… isteni ízkavalkád!
Maradjunk egy kicsit itt. Árnyékban vagyunk, csend és nyugalom van. Ígértem neked vidámabb dolgokat is tegnap. Nos, akkor maradjunk Szegeden:
— talán harminc éve történt. Egy országos szervezet országos sportnapja volt ott — szombat–vasárnap — és hát ilyenkor mint köztudott… országos ivászat van. Akkor még én is tettem ilyeneket, ha módjával is. Szóval valahonnan Újszegedről átjöttünk a hídon, és egy szép szökőkútba botlottunk. Meleg volt, kihalt a város /valamikor éjfél után volt már ez/, hát kedvet kaptunk egy mártózáshoz. Le a ruhákat… a férfiak… a nők közül is ketten-hárman bugyira vetkőztek és irány a víz, csapattuk magunkat a vízsugárral. Mit ad Isten, két rendőr azért előkerült a környékről és kiparancsolt bennünket és igazoltatás meg miegymás. Én kicsit talán visszabeszélhettem nekik, mert kattant a hátratett kezemen a csuklómon a fűrészfogú, és máris egy rendőr őrszobán voltunk, ahol egy csinos rendőrhadnagy-nő írt jegyzőkönyvet, és egy óra vendégszeretet után kedvesen elbúcsúztak tőlünk. Volt büntetés persze /tiltott helyen fürdés, közbotrányokozás, stb/, de nem is ez a lényeg, Kedvesem. Mindössze az a tény, hogy én végig meztelen voltam, cserébe, hogy „visszapofáztam” a rendőröknek. Röhögött az egész őrs rajtam, a hadnagy csaj már véresre harapdálta a szája szélét, hogy visszafojtsa a nevetését. Szép látvány voltam ugye?
Érdekes dolog a meztelenség amúgy. Sokan megbotránkoznak még a ma divatos alig-fürdőruhákon is, vagy éppen egy mély dekoltázst ítélnek el, esetleg a kilátszó köldökre néznek rosszallólag.
Pedig az egészséges gondolkodású embert nem zavarhatja a meztelenség. A bigott vallásosak még érthetők valahol, nekik dogmatikus tény, hogy a meztelenség Istennek nem tetsző dolog… de másoknál miért az ellenérzés?
A csúnya testűek irigylik a szépeket?
Ez se magyarázat. Hiszen szép az, amit annak látunk, ami kedves a szívünknek, a lelkünknek azt szépnek látjuk.
Én könnyű helyzetben vagyok, mert a TE tényleg szép nő vagy, a tested egy tizenkilenc évesé /úgyse árulom el hány éves vagy, J/.
Magamról nem mondhatok jókat, mert mégis csak hatvankét éves vagyok és bár egy év alatt harminchét kilót fogytam, de még ma sem vagyok az, aki voltam huszonéves koromban, és már nem is leszek.
Azt meg én is csak egy jól hangzó szlogennek érzem, hogy „a lelki szépség pótol mindent”, mert nem igaz. Sokat jelent, de fizikai valónkban is meg kell felelnünk bizonyos elvárásoknak.
Menjünk ebédelni?
Rendben… guruljunk ki Lővérekbe… ott valami hangulatos kerthelységben jól érezzük magunkat.
Jó veled lenni.
Ez volt mindig az álmom… az ÁLOM… hogy veled ébredjek, aludjak el… érezzelek magam mellett… velem élj… ha csak ilyen kis időre is… a páromként…
Szeretlek… de mintha ezt már említettem volna…
Nevet a szemed… mosoly az arcodon… akkor mégse unod ugye ezt a szót?…
… és hallottam ám a suttogásod: s z e r e t l e k…
SZERETLEK
„a végtelen minket vár.
Jössz velem?
Ne engedd el kezem!”
Legutóbbi módosítás: 2010.07.11. @ 12:13 :: Tiszai P Imre
