Jégvirág ruhám alatt
diderg? lelkem,
t?z-karodra vár.
A megszökött pillanat
dermesztett faggyá.
Csipkék simulnak
barna b?römön
érintésedre várnak,
hogy pucér létet
hirdethessenek
a kíváncsi mának.
Az id? megállt?
Lelked otthonában
még lobog
a múlt táplálta t?z,
mely érkezéseddel
forró öledbe ?z,
hogy ne álljak tétován
a bizonytalan jelenben.
Csókoddal, lángoddal
olvaszd fel
jéggé fagyott
testem.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.24. @ 16:46 :: Tóth Mária