A többség, amelyik veszélyben van
Február ötödikén Noémi látta Emiliat kilépni az igazgatói irodából.
– Miért hivatott? – kérdett rá Noémi.
– Hogy szervezzen be a Vatra RomâneascÃ?Æ?[1] Kulturális Egyesületbe.
– Az meg mi? – kérdezte Noémi.
– Az erdélyi románok érdekvédelmi szervezete, mely hivatott megvédeni a románság jogait a magyar veszély ellen.
– Micsodááát? – tátotta el Noémi a száját.
Válasz helyett Emilia átadott egy szórólapot. Noémi majd hanyatt vágta magát a tartalmától.
– S te mit válaszoltál? – kérdezte gyanakodva.
– Gondolkodási id?t kértem, én már a Nemzeti Liberális Párt tagja vagyok, nem akarom túlvállalni magam.
– Szerinted a románok jogait Romániában védeni kell egy kisebbség ellen? Mely a lakosságnak csak 7%-át teszi ki? – hüledezett Noémi.
– Van, ahol helyileg kisebbségben vannak. S felháborító, hogy a románok a saját országukban kisebbségi sorra jutnak!
– Miért, a kisebbségeknek el?jogaik vannak? Mint a magyaroknak. Még CeauÃ?Ÿescu idején is voltak… Állítólag…
Emilia meghökkent egy pillanatra. Szemmel láthatóan meglepte a fordulat. Ám nem sokáig volt zavarban.
– Székelyföldön, ahol a magyarok többségben élnek, a forradalom után több románt meglincseltek. Sok románt távozásra kényszerítettek, etnikai tisztogatás történt… Vitatod mindezt? Ezek tények. S azok is, hogy tisztán etnikai alapon leváltották a román vezet?ket, s magyarokat tettek helyükbe. Akkor joguk van a románoknak is megvédeni önmagukat. Vagy nem?
Ez viszont Noémit vágta mellbe. Hallott valamit egyszer valami lincselésekr?l Zetalakán Kézdivásárhelyen, és máshol is, de nem sokat tudott az eseményekr?l.
– Hozok holnap újságot, hogy gy?z?dj meg róla – folytatta Emilia.
– Jó… – felelte Noémi. De önmagában védekezett az információ ellen. „Ez nem lehet igaz!” – ismételgette gondolatban. Emilia közben otthagyta.
A hatodikban egész órán máshol járt az esze. Végül jött egy ment? ötlete. Szünetben odament Emiliához.
– Te Emilia, mi a véleményed MureÃ?Ÿannéról? ?szintén mondj el róla jót és rosszat is.
Emilia egy ideig fürkészte Noémi tekintetét, mintha a gondolatába akarna látni. Érezte, hogy készül valamire.
– Szakmailag jobb szerintem, mint Secheiné. A gyermekek jobban elfogadták, még ha nem is szerették, kissé féltek t?le. Mint igazgató egyenes volt, s bár tipikus kommunista, volt, amikor kiállt értünk, mint például azon az inspekción is érted. Ennek ellenére felszusszantam, amikor megtudtam, elment.
– Ha szavazásra kerül a sor, szavaztál volna a leváltására?
– Azt hiszem igen. De mi értelme e kérdésnek most? – kérdezte Emilia, de azonnal rá is jött, mire megy ki a játszma. – Igen, és megszavaztam én is Annát igazgatónak – tette hozzá kissé éles hangon, ellentámadásra készen.
– Etnikai alapon?
– Nem, szakmai alapon – válaszolt epésen Emilia. – Csakhogy a magyarlakta területeken sorba leváltották a román vezet?ket, s etnikai alapon választottakhelyettük, nem szakmai alapon.
– Az egész országban leváltották a régi, a kommunista hatalom által feltett vezet?ket. Az etnikai jelenség csak a magyarlakta településeken t?nt fel, ahol – vegyük csak Sepsiszentgyörgy példáját -, bár 80% magyar él, mégis a vezet?k nyolcvan százaléka román volt. Gondolom teljesen szakmai alapon… Ha teljesen szakmai alapon választunk vezet?t egy olyan tömegb?l, amely 80% magyart tartalmaz, szerinted a szakmailag kompetens szempontból megválasztott személyek közt hány százalék lesz a magyar? Mert a leváltottak 80%-a román lesz…
Emilia kicsit hallgatott, majd rákérdett:
– Állandóan felhánytorgatjátok a román vezet?ket. Rengeteg gy?lölet gy?lt fel bennetek. Te meg vagy gy?z?dve, hogy sehol se váltottak le román vezet?t etnikai alapon?
Noémin volt a hallgatás sora. Elfordult, s elvette a naplót, s már tett is egy lépést a VII osztály felé, de hirtelen megállt, rövid habozás után visszalépett Emilia mellé, majd odasúgta:
– Te csodálkoznál, ha Secheinét etnikai alapon váltanák le? S téged miért nem ?ztek el innen? Hiszen miattad tanulják itt a gyermekek a világföldrajzot és a világtörténelmet románul. Azt elvileg tanulhatnák anyanyelven, ha te tudnál magyarul. Volna miért haragudniuk rád. S?t, ha jól hallottam, amikor Annát megválasztottátok, még a te neved is szóba került. Ez is Székelyföld! Miért gondolod, hogy ez itt a kivétel?
Választ nem várt, hanem elindult az osztály felé. Ám egy kellemetlen érzés keltette hatalmába. S ha Emilia ezt elmondja az igazgatón?nek? Amúgy is éles konfliktusban vannak. Ági szavai jutottak eszébe: „Az oláh az oláh!”
A következ? szünetben Noémi fél füllel hallotta, amint Anna és Ági az RMDSz által szervezett országos gyertyás tüntetésr?l beszélnek. Odament, s megkérdezte.
– Segíthetek valamit a szervezésben?
Ági végigmérte, majd hallgatott. Anna egy ideig habozott, majd az Ági által épp feltett kérdésre válaszolt. Noémi egy ideig állt ott mellettük, ötödik keréknek érezve magát, majd otthagyta ?ket. Emilia megfigyelte a jelenetet.
– Mi történt? Mintha kizártak volna valamib?l.
Noémi habozott, hirtelen nem tudta mit válaszoljon.
– Ági a VIII. osztály helyzetét tárgyaló gy?lés óta nem is áll veled szóba. Pedig egyik legjobb barátn?d volt itt a tanáriban. Miért mentél oda, hogy megalázzon?
– Gyertyás és könyves tüntetést tervezünk az egész országban. A magyar iskolákért, a Bolyai egyetemért. Szeretnénk visszakapni ?ket.
Emilia nem tudott válaszolni, mert belépett az igazgatón?. Meghallotta, amit Noémi Emilianak mondott.
– Megmondtam, hogy ez az iskola nem lesz fasiszta politikai szervez?dés színhelye. Az iskolában semmi helye a politikának! Aki ilyesmivel foglalkozik, azt szankcionálni fogom. S f?leg nehogy meg merjék próbálni a gyermekeket beszervezni politikai megmozdulásokba!
Dermedt csend lett. Látszott, hogy Ági mérlegeli mit válaszoljon, de közben majd szétveti a düh. Noéminak hirtelen megakadt a szeme a szórólapon, amit Emilia adott neki a múlt szünetben, ? pedig az asztalra tette.
– Igazgatón? kérem, ilyen szórólapokat ki terjeszt az iskolában? Ez nem min?sül politikai szervez?désnek, politikai tevékenységnek? – nyújtotta át a Vatra RomânescÃ?Æ? Egyesület szórólapját. – Az asztalon találtam.
Az igazgatón? úgy vette át, mintha méh csípte volna meg. Gyilkos pillantást vetett Emiliára.
– A Vatra RomâneascÃ?Æ? egy kulturális szervezet!
– Az RMDSz pedig nem párt, hanem érdekvédelmi szervezet! Ami pedig a nyolcadikai tüntetést illeti, az nem politikai, hanem polgári megmozdulás. Pont arra irányul, ami például itt történt az iskolában. Nem akarjuk, hogy még egy osztályt arra kényszerítsenek, hogy románul tanuljon, hiszen ön is látta, a szül?k is ezt kérték…
– Mert az RMDSz manipulálta ?ket!
– Meggy?z?dése igazgatón?, hogy egyetlen szül? se ellenkezne, ha gyermeke érdekével lenne ellentétes az RMDSz elvárása?
– Még ön is ellenkezett vele!
– Nem ellenkeztem. Azt mondtam, megfontolandó, mert vannak érvek pro is, kontra is! Ám most pont én vagyok az, aki támogatom a tüntetést, amely polgári megmozdulás lesz. Ha lehet a Vatra RomâneascÃ?Æ? szervezet számára tagokat toborozni, akkor lehet Polgári megmozdulást is szervezni ugyanitt. Ha románok jogait lehet itt védeni, akkor a magyarokét is, mert ?k is ugyanennek az országnak a polgárai, és jogegyenl?ség van! S mivel e gyermekek jogairól van szó, arról, hogy tanulhatnak-e anyanyelvükön, joguk van követelni a jogaikat. A tüntetésen nem tanári el?írásra, hanem szül?k által kísérve vesznek majd részt! És a tüntetés nem az iskolában lesz! Aki egyetért velem, emelje fel a kezét!
Minden kéz a magasba emelkedett. Még Emilia keze is megmozdult, végül kijelentette:
– Én tartózkodom.
– Tudjuk, hogy mi az RMDSz rejtett terve. Ne higgyék, hogy mi románok hülyék vagyunk. Tudjuk, milyen célt követnek a különválással, az iskolák elmagyarosításával. Tervük az Erdély elcsatolásával nem fog sikerülni. A románok nem fogják hagyni, hogy szétdarabolják az országukat. Életük árán is meg fogják védeni!
Döbbent csend követte az igazgatón? távozását.
– Szerintem, ezt be kellene utalni a pszichiátriára. Ez paranoiás… – csúszott ki Jóska száján.
Noémi, ahogy magához tért, Emiliahoz fordult.
– Láttam, megmozdult a kezed, végül ne emelted fel.
– Mert a követeléseitek túlzottak.
– Mi túlzott abban, hogy anyanyelven akarunk tanulni?
– Az alsó tagozaton még értem, anyanyelven akartok tanulni. De te is látod, akik románul tanultak, jobban beszélnek románul.
– S lemaradtak a tanulásban. Azt te is tapasztalhatod.
– Ha külön iskolába vonultok, még annyi kapcsolatuk se lesz a román gyermekekkel, mint eddig.
– Vegyes iskolába jártam, mégsem voltak román barátaim az iskolában. De a negyedben, ahol laktam, igen.
– Szerinted, nem kell megtanulniuk románul?
– De igen, joguk van megtanulni – nyomta meg Noémi a szót. – Épp ezért kell ?ket másképp tanítani, más könyvekb?l és más tanterv szerint, mint a román anyanyelv?eket. S a tanáraik tudjanak magyarul, hogy hidat tudjanak alkotni a két nyelv között.
– De az már abszurd, hogy szakmát és egyetemet magyarul tanuljanak. Hogy fognak kommunikálni a román kollégákkal, ha nem ismerik a román szaknyelvet?
– Petre Roman, a miniszterelnökünk miképp tud tevékenykedni Romániában, hiszen Moszkvában végezte az egyetemet? Édesapám a Bolyain végzett, magyarul…
– Egyetem kisebbség nyelvén, ilyen nincs sehol a világon…
– Turku, svéd nyelv? egyetem… Nem egyetemet követelünk, hanem visszaköveteljük azt, ami volt, amit a Trianoni békeszerz?désben Románia magára vállalt, s nem tartott be.
– Romániában tizenkilenc kisebbség létezik. Akkor mind a tizenkilencnek saját egyeteme kell legyen?
– Akinek meg lehet adni a lehet?séget, meg kell adni. El kell ismerni a jogot. S nekünk a lehet?ségünk megvan. A Bolyai egyetem bizonyított a múltban.
– Az diszkrimináció lenne a többi kisebbséggel szemben!
– S az nem diszkrimináció, hogy a többség tanulhat anyanyelvén, s mi pedig nem? Attól függ, kihez hasonlítunk.
– Romániában vagyunk. ?k az állam nyelvén tanulnak.
– De akkor is hátrányban lennénk velük szemben… Mi is a saját országunkban vagyunk, akárcsak a román anyanyelv?ek…
– Érveid legalábbis vitathatóak – akadékoskodott Emilia. – De az már tényleg túlzás, hogy egy orvosnak, vagy egy közalkalmazottnak kötelessége legyen megtanulni magyarul, ha magyarlakta területen akarja, hogy alkalmazzák! Ez diszkrimináció! A románok a saját hazájukban kötelesek legyenek megtanulni magyarul!
– Nekünk is kötelességünk megtanulnunk románul a saját hazánkban, s az nem anyanyelvünk.
– De az állam nyelve… Romániában éltek!
– Igen, és egyenl?k akarunk lenni! Ez tudná biztosítani egyenl?ségünket! Szerinted az rendben van, ha János bácsi nem kap megfelel? orvosi kezelést, mert az orvossal nem érti meg magát? Vagy az, hogy a törvény által kijátsszák, mert nem érti meg a vessz?k jelent?ségét a törvénycikkelyekben? Vagy per közben rosszul fogalmaz, s elítélik?
– Romániában él, tanuljon meg románul.
– Azt hiszem, könnyebben elvárható ez, egy tanult közalkalmazottól, mint egy ilyen eldugott faluban él? János bácsitól, aki három hónapban egyszer szólal meg románul. Így gyakorlás nélkül azt is elfelejti, amit elvileg az iskolában megtanult. Nem mi találtuk ki, hanem a Román Nemzeti Párt jeles képvisel?je, Vasile Goldis. ? állította, hogy aberráns elvárás, hogy a román kisebbségt?l elvárják, hogy megtanuljanak magyarul. Nem a magyar iskola, hanem az, hogy kötelezik ?ket magyarul tanulni…
– S egy román akkor mit csinál, ha nem tud magyarul? – engedte el Emilia a utolsó mondatot a füle mellett.
– Természetesen a közalkalmazottnak és az orvosnak kell tudnia románul is. Ezt nem kérjük, hogy NE tudjon csak magyarul. Hanem hogy magyarul IS.
– S láttál még kétnyelv? feliratokat más országban?
– Menj Magyaroszágra, s nézz körül a határmenti román falvakban. Gyulán Román középiskola van. Nem vegyes. Román! S holnapra hozok neked valamit. Édesapámnak van egy 1942-es nyomású 10 peng?s. Románul is írva rajta: „zece pengei”. Hogy a román is értse. Igen, történt azokban a „horror horthysta években”. Nem kérünk többet.
Emilia épp válaszolni art, amikor megszólalt a cseng?. Noémi feladta, s a katalógus felé nyúlt. Emilia is lemondott a folytatásról. Ági, aki épp az osztálya felé tartott odaszólt:
– Na, meggy?zted valamir?l? Mondtam én neked valamit – majd kis szünet után hozzátette: – Kössünk békét!
– Én nem haragudtam rád. Csak rosszul esett a viselkedésed. Igazságtalannak éreztem a vádat.
– Tényleg segíthetnél… Beszélünk jöv? szüneten. Honnan szerezted meg azt a szórólapot?
– Emiliától. Beszélünk órák után – felelte Noémi, majd kilépett a tanáriból.
[1] Az Uniunea Vatra RomâneascÃ?Æ? (UVR – szó szerinti fordításban: Román T?zhely Egyesület) széls?jobboldali ultranacionalista szervezet, melynek alapvet? szerepe volt a romániai „forradalmat” követ? román-magyar konfliktus elmérgez?désében, s az 1990 márciusi marosvásárhelyi események kialakulásában. Például bizonyítottan az UVR fizette azokat a buszokat, amelyek 1990. március 20.-án Marosvásárhelyre szállították a hodáki és libánfalvi ver?legényeket. Hivatalosan 1990. február elsején alakult Marosvásárhelyen, kulturális szervezetnek titulálva magát, de a programjában szinte nyoma sincs s kultúra iránti érdekl?désnek. Megalakítói szekusok, katonatisztek, tanárok, ügyvédek voltak. A 90-es évek Romániájában a soviniszta uszítás szimbólumává vált, még azután is, hogy szerepét átvette a Román Egységpárt majd a Nagy Románia Párt.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
