Megszólalt a cseng?,
Vége van az évnek.
Zúg a mez?, erd?,
Száll a búcsúének.
Sok mindent átélvén,
Köztük jót és szépet,
Semmit nem feledvén
Búcsút intünk néktek.
Elröpült a pár év,
Gy?ltek az emlékek.
Ami jó, ami szép
Köszönjük tinéktek.
Drága tanáraink,
Akik neveltetek,
Véd? mentsváraink
Nekünk ti lettetek.
Akárhányszor panasz,
Gonosz könny folyt értünk,
Mi akkor is azt tudtuk:
Hálát adtok értünk.
Ezért most mi adunk
Hálát tiértetek,
Mert senkik nem vagyunk,
S lennénk nélkületek.
Amikor el?ször
Beléptünk e helyre,
Akkor az els? nap
Jöttünk idegenbe.
Akkor, az els? nap
Megfogtátok kezünk,
S amit egy szül? ad
Megadtátok nekünk.
Egészen idáig
El nem engedtetek,
De a mai nappal
Búcsúzunk t?letek.
*
Otthonunk volt az iskola,
S mi jöttünk otthonról haza.
Szül?inkt?l szül?inkhez jöttünk,
Mert a tanáraink azok voltak nékünk.
Testvérei voltunk mi egymásnak,
És tagjai egy szép nagy osztálynak.
Jóban, rosszban egy közösség voltunk,
Jón és rosszon mindig megosztoztunk.
Nem csak osztály, család lett bel?lünk,
Amint együtt szép lassan feln?ttünk.
De az id? nagyon hamar elszállt,
És a család együtt szépen helyt állt.
Most már külön utakra visz sorsunk,
Lehet eddig szép társaság voltunk.
Hiszen most már külön kell helyt állnunk,
S a megszokott arcoktól megválnunk.
Ne adjuk fel azonban családunk,
Hiszen jó barátot itt mindig találunk.
Minden szép emléket ?rizzünk szívünkben,
Hogy majd segítsenek jövend? id?kben.
Maradjon ez mindíg ugyanebben,
Ne változzon mi volt a szívekben,
Mert ha szükségünk lesz újra egy mentsvárra:
Kérünk, hogy hagyjátok a kaput mindig tárva.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.10. @ 15:49 :: Bihari Csilla Rózália