Böröczki Mihály - Mityka : Úritök

Nyomtatás

A héja kemény volt, a béle sárga,

disznó nem ette, marha nem kívánta,

a kukoricatábla napos vége

volt otthona, hol minden fény elérte,

ez örökség volt, nem afféle hóbort,

a marhatöknek szárak közt is jó volt,

úgy egy tucat is elég volt belőle,

a gazda tudta mennyi szárra, tőre,

jó őszidőn már maradósra érett,

csodagyümölcsnek, parasztcsemegének,

s hogy ne foghasson a fagy foga rajta,

a szalma között őrizte a pajta,

majd ahogy télbe hosszúltak az esték,

a rejtekükből mind előkeresték,

és széthasítva belét és a magját,

az értő kezek húsig kanalazták,

majd tenyérszéles szeleteket vágtak,

hogy édeséből jusson jól a szájnak,

majd jött a sütő lánggal ölelt öble,

s a tűz a napot égette a tökbe,

és minden falat föl-le járt az égbe,

a napsugarak sárga melegére.