Szájból mert közöny,
sárcsomós mederbe fulladt
hírre vert közlöny,
alanyra pukkadt.
Kikopott tudattal,
elnyelt eszmékkel,
szárnyra tárt kulcscsonttal,
mégsem érdemmel.
Rontom friss bet?im,
ropognak papíron
gondolat – kürtjeim
hörögnek fel torkomon.
Hogy maszatos érvek,
penészes ömlengések martak –
és lényegül a lélek,
dohos szavak halnak.
F?szeres illatokat,
talppal szedek össze
lemorzsolt hónapokat,
az ?szi avar kösse.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.26. @ 21:06 :: Csonka János