Csonka János : B a r á t s á g g a l

Tudom,
kés?i írás vagyok,
nézd jeleim, mind elbet?zöm, mint gondolat sorát
nem lesz kérdés, csak egy pont vagyok,
néhány ékezet után.

Id?t
rám ne pazarolj sokat, maradásom most nem vet órát,
– olyan vagyok, mint egy hosszú margó,
ki ma megkereste beszédes
ceruzacsonkját…

Megszököm
egy percre a keser? ízekb?l,
  virágba szedem neved
a völgyek hegyszirtes köldökéb?l,
viszek hozzád kék nefelejcset.

Nyárhártyás
az égbolt látnok szeme,
mosolyog a hold, kibontja kedvét az éj már;
ezüst fényed árja üljön soraimon,
ne félj, lenge szél száll.

Köszönöm!
Hogy pillangókat festettél szürke vásznaimra,
piros orcád nagy mosolyával,
én most mint zászló állok nagy vigyázba;

Fellobogó Barátsággal.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.08.09. @ 22:13 :: Csonka János