Csonka János : Fekete tollal

Nyomtatás

Síron viasztestek,
szelek, ti is csönddel tisztelegtek.
Fekete gúnyák festik be a várost,
barátom, t?zd szívedbe bánatod most.

Nagy – kehely földünk,
hol harcos vérét, hol emberi testünk
beissza mély magába,
majd ?rt áll, örök hallgatásba.

Pár szál elhulló virág,
mit már titkos féreg foga rág
hajlítja búra szirmát,
s mint kulcs, annyi földi életet;
hervadásra zár.

Beszakadt múltat tár a sír maga,
b? csöndet mert, ízes talajba
de már szabadra ásott lélekkel
szalad börtönéb?l ? haza;
ki testét medrébe hagyta.

Áldás, békesség,
homokszem? id? kérne még,
de veszi kalapját,f ekete kabátját a föld,
tisztelegni kell, ember h?vös medret tölt.