Meguntam a lábon járást
felhúzom magam egy fára:
Boldog élet, a majom
nem marad magára.
Egyenes hát? Ugyan minek.
Hányszor törték meg bennem
lépteim nagy irigyei,
pedig lábujjhegyen mentem.
Nem elég az átöltözés-
a ruhám szeretném levetni,
és gönceimmel együtt
az embert is eltemetni.