Villámoktól erezett az ég fölöttem
bizánci vágású óriási homlok,
a Hold reszket gennyes tócsákra törötten
és pórusaiból ömlenek a gondok.
Emberek árnyéka n? bele a fákba
ropogva buknak a felszínre gyökerek,
acélsodrony sír a villámlás szavába
elvágja a földt?l menekv? töveket.
Majd reggel lesz megint. Átlagos és bágyadt.
Elomlik a Nap a földek h?s tenyerén,
isten tudja honnan, kin?nek a szárak
és megmozdul a szél egy fecni peremén.