Mit várjak t?led gy?lölt szenátus,
magad el?tt sem vagy méltó példád
Róma terein a nép elárvult
mellük verve sírják vissza Cézárt.
Jogában raboltad meg a polgárt,
botokkal a csarnok el?tt állnak
megnyitották a Kirínusz oltárt
újból istenek szavára várnak.
Gyilkosnak és tolvajnak neveznek,
te g?gödben vakultál meg végleg.
Nem szavaid, véred kell ezeknek
a falaknál újra máglyák égnek:
ne hidd szenátus, hogy eltemetnek,
hamvaidat eresztik a szélnek.