A mustármag példabeszéde: „Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.” /Máté evangéliuma 13, 31-35/
Történt, hogy a hatalom kiűzött sok ember és családot az otthonából, kényszerítvén őket idegen városban, idegen népek között lakozni.
Egy városszéli csöndes utcában, egyszerű emberek szomszédságába költözött egyikük, egy magányos asszony. Férjét a háború ragadta el, vagyonát az új hatalom. Szerényen meghúzódott a neki kiutalt szobában, mely azelőtt istállóként szolgált. Most tehenek, s lovak helyet emberek lakták a dohos falak között kialakított szobákat.
Panaszos szó soha nem hagyta el ajkát. Megnyugodott Isten akaratában. Jó emberek, szomszédok, ismerősök adakozásából tengette életét. Rokonai nem éltek a környéken.
Lakott a házban még tíz másik család is, kicsivel talán jobb körülményekkel megáldva.
A hátsó fertályban élt egy özvegyasszony idős édesanyjával, kiskorú gyermekével, testvérhúgával, és két a rendházból kiűzött apácával. Megesett a szíve rajtuk, mikor a rendházakat feloszlatták, bár ők sem dúskáltak az anyagi javakban. Édesanyja nyugdíja és húga keresete éppen elég volt négyük számára, de ahol négynek jut, ott kikerül a másik kettőnek is – gondolták. És jól gondolták!
Az özvegyasszony fölírt az irkájába minden fillért, amit költött, hogy ha majd lesz, visszafizeti. Ez a „majd” azonban soha nem jött el. Jött ellenben más — a szorgalmas, becsületes élet nyugalma!
Falusi rokonok, ismerve szűkölködő életüket, minden Karácsony előtt egy hízók küldtek a családnak, amit nagy hozzáértéssel az utolsó cseppig feldolgoztak, egy fikarcnyi se menjen kárba.
A régi szokás szerint az özvegyasszony mindenkinek küldött kóstolót, aki csak a házban lakott.
A kényszerlakhelyes új szomszédnak valamivel többet csomagolt fel, tudván, nincs semmi jövedelme, és nehezen él. A kicsi fiától küldte át a kóstolót.
Ekkor került a földbe a mustármag!
Az asszony szépen köszönte az ajándékot és szívből örvendezett a sok váratlan jó falatnak. Volt ott a tányéron egy darab kolbász, hurka kétféle, töpörtyű, s még egy darab színhús is.
— Kedvesem! — szólott. — Én nem tudom mivel viszonozni édesanyádnak ezt a jótettét, de neked felajánlom, hogy megtanítalak németül, olaszul, vagy angolul, ha akarod, mert én otthon fiatal koromban megtanultam a kötelező német mellett még azt a kettőt is. Tudod, nálunk a lányok is kellett tanuljanak valamit: irodalmat, költészetet, nyelveket, társalgást, sőt akiben volt kicsi tehetség zongorázni és festeni is tanulhatott. Egy úri lány sok mindent megtanult a szülői házban, s az intézetben, csak éppen túlélni nem. Én ezt most tanulom idős fejjel. Nehéz tantárgy.
A kisfiú hazaszaladt és elmondta édesanyjának, mit üzent az új szomszéd.
— Gyere, menjünk vissza hozzá és beszéljük meg ezt a tanulást. Persze, ha te is akarod.
Így történt.
A kisfiú pedig rendszeresen járt nyelvórákra a szomszéd nénihez, amit nem pénzzel fizettek, hiszen nekik sem volt elég, hanem élelemmel. Mikor mivel. Amit faluról beszereztek.
Kicsirázott a mag és szépen fejlődött…
Telt múlt az idő. A kisfiúból nagy lett. Nyelvek iránti vonzalma az évek múlásával tovább erősödött. Társai közül sokan csúfolták érte, de olyan is volt, aki kérte — titokban, mert a hatalom nem nézte jó szemmel más kultúrák megismerését —, tanítsa meg őket valamelyik általa már jól beszélt nyelvre. Ezek egyike nyelvtanár lett, másik munkájában jól hasznosította így szerzett tudását évtizedek múlva (!)
Az idő méhében nagy változások fogantak, melyek lesöpörték Európa egéről a diktatúrákat. És jöttek, lelkiismeretük megnyugtatására, a segélycsapatok Angliából, Franciaországból, Svájcból, stb.
Nyelvtudásának köszönhetően sokan kopogtattak az egykori kisfiú ajtaján. Tele volt vendégekkel a ház hónapokon keresztül. Még az átutazok is megálltak nála egy éjszakára, vagy egy jó vacsorára. Angol földről úgy indítottak egyeseket, menjetek oda, onnan majd útbaigazítanak és meg is vendégelnek erdélyi módra.
Mindennek az lett az eredménye, többek között, hogy a családban a gyerekek megtanultak angolul, tudjanak ők is a beszélgetésekbe bekapcsolódni. A segélyeket hozó szülők gyermekei heteket töltöttek velük, a nyári szünidő alatt, s élménnyel telve mentek haza áldva a magyaros vendégszeretetet, s a népi leleményt, ahogy minden nehézségen győzedelmeskedik.
Az otthonról indított nyelvtudás, később döntő befolyással volt a család életére. Az egyik gyerek másfél évtized eltelte után angoltanár lett. A másik nyelvtudása révén egy nagy cég alkalmazottja, ő tartja a kapcsolatot a külföldi partnerekkel, a harmadik, mint sikeres mérnök, magyarként amerikai társakkal egy nemzetközi cégnél dolgozik…
A kis magból így lett valóságos fa,
ágai közt az ég madarai laknak.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.17. @ 11:52 :: dr Bige Szabolcs-