Ha jöttem, itt
mindenki várt,
mert ? várt haza.
Történetek
zajlottak percre
pontosan – a lét maga.
Mizseréknél
a fecskefészket
szétdúlták a verebek.
A Varróék
macskája négy vagy
öt kölyköt ellett,
biztosan adnának,
ha kérünk… Nehéz
elképzelni, kiderült:
X-nek viszonya
van Ipszilonnal.
Kevés kenyeret
hoztak a boltba,
tízkor elfogyott.
Akinek nem jutott…
Baj, bánat a lélek
csöndjébe némán
sírta bele magát.
De szívemre
szárnyakat rakott
– ha jött – az öröm!
És a meghittség!
Túl a híreken,
halál-biztosan
tudtam: itt
mindenkihez
van közöm.
Bármerre néztem
a szegénység
lázas udvarain,
éreztem az Er?t,
ami tart, megtart
a semmi ágbogán.
Az ismer?s út
ma is otthonig
vezet. A fordulók
elirányítanak.
De házam ajtait
kinyitva, megcsap
a hiány, az ?ri
magánnyal rokon.
Koholt mámor sem
segít. Pedig élnek
itt most is emberek,
akikt?l várok,
akik várnak valakit.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.20. @ 19:18 :: dudás sándor