Kiírlak magamból,
fehér papírra hányom
felgyülemlett keserveim,
de a hányinger marad,
nyelőcsövem marja
most mondd meg végre:
hogy szabaduljak ízedtől?
Belém maródott foszlányaid
csonkolt idegcafatok,
amputált végtagom vagy,
fájsz,
roncs vagyok
tőled,
nélküled.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.21. @ 22:01 :: Fecske Panna