belefáradtam
a szürke hétköznapok
gépolaj ízű csókjaiba
reggelente
mázsás súlyokkal
terhesen visszahúz
az az álomtalan pocsolya
amiben éjjelente ázakodom
a húszadik „szundi” után
megüvegesedik lelkemben a kávé
hiába forralom
kihűlt
pedig kint nyár van
rekkenő hőségben
magam körül olvadok
a lassú verejték
gleccsert váj bens?mbe
körülöttem
nincsenek arcok
testek vonaglanak
gomolygó ütemben az utcán
nem vágyom ismerni
a játékszabályokat
én is ők vagyok
mégis más
végérvényesen
külön váltam a résztől
aminek egésze vagyok
Legutóbbi módosítás: 2010.08.12. @ 13:45 :: Fecske Panna
