George Tumpeck : Csukott ablakok

Nyomtatás

Bang-bang – bang-bang!

A sok kíváncsi most döbbenten néz,

valaki csendben a porba hullott,

s megállt a józan ész.

Az emberek menekültek,

egymást tiporva mindenen át,

az ajtók, ablakok sorra csukódtak;

ne hallják a haldokló utolsó sóhaját.

Majd jött a feltáró őszinte vallomás

és megtudtuk ki az, ki megint süket,

a patkányok árgus szemekkel figyeltek,

de arcukra kiült a gyűlölet.

– Kérem, nem láttam semmit

és igazán ott sem voltam én! –

 A rendőr dühösen legyint,

becsukja gyűrött jegyzetét.

A félelem naponta kopogott

s megnémult az egész világ,

de a hajlott hátú öregasszony

átkozódva temeti fiát.

Múlt héten még olyan szépen mondta:

kábítószert csak tőlem vegyenek.

Ma a ravatalon fekszik

és beköpik az undok döglegyek.