az álmos bokrok
még szuszognak
szelíden bókoló fák tövén,
hajnali duhaj szell?
közöttük kutat –
– játszi ujjal megkócolja
vedlett lombjukat
lassan csillan kel? nap sugara
frissen serkedt f?
harmatcseppjén,
az éj elt?nt,
nem hagyva ?rt,
hisz itt a fény
– az új remény –
kék ég kacsint
az ablakon felém
segít hogy megtaláljam magam
az álmok tengerén
– ébreszt?, reggel van –
sürgetve jön,
sürög, pörög
s vádol, ha nem kelek,
ablakom alatt vircsaftol
egész rigósereg
