Túl a háborún,
megannyi harc előtt,
a világ hordaléka
közé beékelődött
parányi tiszta tér.
Kívül ház, belül fészek.
Néhány, többé-kevésbé
jól sikerült mondat.
Egy délelőttnyi
beszédes csönd-hallgatás.
Mint egy múzeumi
látogatás.
Ha a szív süket, szemmel
alig fölfogható.
Anyagok, formák, színek.
Csak kívül ház,
belül fészek.
Harmónia az élettelen
anyag intimitásában.
Föl-fölbukkanó
rejtőző ős-erő.
Sejtjeimbe épülő
csillagszem-tekintet.
Magammal viszlek
a dolgaid mögül.
Bár nem láthatod,
bárhová nézek,
fölfénylik arcod.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.03. @ 11:12 :: Horváth István