– el?z? év ?szén egy elhagyatott gyárépületben jártam. önállóan nem igen állja meg a helyét – tekintsük vázlatnak, el?re megírt részletnek egy nagyobb egységhez. érdekességképpen jegyzem meg, hogy nem dohányzom és egyéb szívogatható szerekkel sem élek. a kép a helyszínen készült.
Dohszag. Tenyerének feltört b?re alatt az alumínium fémes és rideg.
Kéne egy cigi.
Az utcán befordult egy autó. Ültében leereszkedett a kaviccsal leszórt udvarra. Némelyik k? sima volt, lapos. Némelyiknek éles volt a széle.
Sok az információ.
Kiszáradt ajkai közé er?ltette a megsodort papírt. Jó nagyot szippantott. Még nem volt meggyújtva.
Ha behunyom a szemem, hallom az üvöltést. Egyre közelebbr?l érzem.
Az illúziók letompulnak, az érzékelés maximumon.
Túl sok ez így.
Bárcsak ki tudnám törni a rácsokat.
Kijutnék a ketrecb?l.
Gyomra megrázkódott. A kaparó érzés uralmat nyert húsa, ízületei és csontjai felett.
Az öngyújtó a zsebében volt. Remeg? kezekkel hagyta, hogy a táncoló láng megérintse a papírrudat. A láng vége belemart száraz b?rébe. Alig vette észre az égett hús szagát.
Végre.
Most végre magam vagyok.
Az áramlat vitte magával felfelé.
Fel.
Kifelé a ketrecb?l.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.31. @ 10:34 :: jager_ luca