Inaktív : Megélt párhuzamok

2010.08.12. Inaktív Egyéb 24
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Az eredeti ötlet szerint hasábos szerkesztéssel készült, de itt nem lehet azt a változatot megjeleníteni.

 

Pelenkázta a kisfiát. Megpuszilta a fenekét. Érezte a babaillatot. Elpakolta a krémet, a hint?port.

       Pelenkázta az anyját. Elhalt b?rdarabok voltak a fenekén. Érezte az öregségszagot. Kikészítette a gyógyszerét.

 

A konyhában összetumixolta a f?tt sárgarépát a csirkemájjal.

       A konyhában összeturmixolta a f?tt sárgarépát a csirkemájjal.

 

Hallotta a sírást.

       Hallotta a szipogást.

 

Megteáztatta. Tegnap kapott el?ször pohárból. Imádta hallgatni a cuppogását.

       Megteáztatta. Eszébe jutott, hogy holnap vennie kell szívószálat.

 

Megetette. Gügyögtek. Letörölte az el?kével, ami kicsorgott a szájából.

       Megetette. Nem beszéltek. Letörölte egy konyharuhával, ami kicsurgott a szájából.

 

Odakészítette a kádhoz a fürd?leped?t. Magához ölelte. Rúgkapálni kezdett a kis meztelen. Betette a vízbe.

       Odakészítette a kádhoz a törülköz?jét. Felemelte. Érezte, milyen könny?. Betette a vízbe.

 

Habos ujjával egy pöttyöt nyomott orrára. Nevetett. Csapkodta a gumikacsával a vizet.

       A pára lecsordult homlokáról a szájáig. Szorította a szivacsot. A babaszappan elázott.

 

Szúnyog zümmögött a szobában. Elkapta. Mint apró ejt?erny?s, egy pók huppant a paplanra. Papír zsebkend?vel gyorsan megfogta. Majd ? nem fél a bogaraktól, jutott az eszébe.

       Szúnyog zümmögött a szobában. Elkapta. A kezén mászott egy pók. Félt t?le. Keresztes volt. Egy papír zsebkend?vel megfogta. Összenyomta. Nedves, barnás-sárga lett a helye. Undor fogta el.

 

Figyelte, ahogy szuszog. Álmában még szopizott. Nem kapcsolta le a lámpát. Nyitva hagyta az ajtót.

       Figyelte, ahogy szuszog. A nyála kicsit folyt. Lekapcsolta a lámpát. Nyitva hagyta az ajtót.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.08.12. @ 09:57 :: Inaktív
Szerző Inaktív 201 Írás
Inaktiválást kérte - Archivált szerző Hullámvonal vagyok tengerkék szemedben, csillaggá válunk, ha elernyedtem - mondhatta édesanyám édesapámnak, mikor megfogantam Hódmezővásárhelyen. S ma már a második kamaszkorom élem. Férjem és fiam elengedtem, mert ideje volt, hogy megtalálják önmagukat a világban. Ahogy nekem is. A hatvanas évek titkaiban nyugodt gyermekkor ölelésének emléke kísért a kamaszkor mindenttudniakarok világába, annak ellenére hogy édesapámat 8 éves koromban eltemették. Csak most értem meg, hogyan vonult át hiánya az életemen. A társban apát kerestem, s a virágokat soha nem szerettem, hiszen sírgödrébe egy rózsát dobattak 1963-ban velem. Egy családi festő barát, Füstös Zoltán és szüleim társaságának tagjai, színházi előadások, kiállítások feledtették a bennem meggyökerező hiányát. Gimnáziumi tanáraim mutattak utat a kamaszlánynak, merre milyen elvárásokkal induljon el a felnőtté válás útján. nszerelmes, az irodalmat és művészeteket szerető, tanáraimat tisztelő éveim meghatározták pályaválasztásom. Tanár lettem. -Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség. -Diploma munkám Kölcsey Parainesis-ének elemzése volt, és elképzelt unokahúgomnak magam is írtam egy intést, buzdítást -mellékletként-. Csak ma vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit adott nekem mindaz, amit kisfelnőtt koromig átéltem. Felelősségteljes felnőttkor következett annak minden örömével, fájdalmával. Szerelem, munka, munka, munka. A legnagyobb csoda a szülés, a fiammal való egységtudat érzése. Majd munkahelyek sora. (Miért? Hogy minél többet tapasztaljak?) S ismét tanulás. Német nyelvtanári és könyvtári asszisztensi végzettséget szereztem. "Őstől örökölt szenvedély"-em, érzékenységem meghatározta nevelői pályám. Szerettem és viszontszerettek. Három éve megírt első versem óta a célom az, hogy írásaimmal is tanítsak, és nőként a szeretet, a szerelem, az erotika csodáját megmutassam. 2010. májusában felvettek a Szegedi Írók Társaságának tagjai közé. A Szegedtől Szegedig antológiában 2011-ben három kisprózám jelentették meg, és az Irodalmi Jelen Nyitott ajtók antológiájában "egypercesem" lett a címadó írás. Legyen tiéd örökre legalább egy írásom!